Fotó: Csigabiga a szombati vihar után
Tudom, nem tökéletes, de van egy hangulata…
Tudom, nem tökéletes, de van egy hangulata…
Egy képet kell kiemelni a Megyeri-hídon lőtt keddi sorozatból, azt amelyiken látszik az a nem régi évjáratú autó, amely a híd közepén vészvillogóval megállt (majdnem mellettem). Apuka kiugrott, hátulról kikapta a gyereket és az út szélén nekiállt megpisiltetni. Persze mondta neki, hogy igyekezzen, mert itt “elvileg tilos megállni” (nem csak elvileg), dehát nyomás alatt szegény…
Régen volt már klub, talán két éve? Mindegy, jó volt , voltunk vagy 25-en, sokan beugrottak hosszabb-rövidebb időre. Érintőlegesen volt szó mindenről, a HBTT-től a 24 órásig és tovább, kár, hogy kocsival voltam és csak Schlossgold jutott…
Természetesen készült nem-HDR fotó is a keddi fotótúrácskán. Az volt a koncepció, hogy az októberi/novemberi képek után már egy koszos szenzorú DSLR-vel is készüljön néhány fénykép. Őszintén szólva, nem vagyok elégedett a képekkel, egyre inkább vágyom a fix 50-es 2.8-as (netán 1.4-es?) obira… Őszintén szólva, kivilágítva sokkal jobb téma a híd, így eléggé sivár.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy mitől lett hirtelen ennyire poros a szenzor, hiszen hetek óta nem nyúltam a géphez úgy, hogy por mehetett volna bele, legutóbb egy hónapja volt nálam Árpi teleobjektívje a WSR-n, de azóta csak fotóztam. Na, ehhez képest a keddi fotótúra után alig győztem kiretusálni a porfoltokat a képekről. Szerdán munka után…
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve felkerekedtem naplementét fotózni, tekintettel arra, hogy napok óta láttam, hogy különleges színekben játszik az esti égbolt, aztán persze az Index.hu-n is olvastam, hogy a kamcsatkai vulkánkitörés porától ilyen (tavaly egy alaszkai vulkánnak köszönhettünk hasonlókat). A Megyeri-hídnál ért a naplemente, amikor ott voltam, már tudtam, hogy nem túl jó ötlet volt,…
Tegnap előre tervezett módon (vagyis nálam volt a fényképezőgép) kijutottam az irodaházunk tetejére klímakarbantartási célzattal. Készült néhány fotó, inkább csak dokumentálási célzattal, túl sok érdekesség, vagy szépség nincs ott fent.
Nos, ma elugrottam naplementét fotózni a Megyeri-hídhoz (most azt hagyjuk, hogy nem igazán jó ötlet, mert egy olyan pont kell, ahonnan naplemente után minél nagyobb égbolt látszik, úgyhogy a héten további keresés várható, hogy ne maradjak le a vulkáni poros naplementékről), hazatérvén láttam, hogy nem kicsit poros a gép érzékelője, hanem nagyon. Nem mondanám lélekemelő…
Vadászrepülőgépek. Átrepültek város felett, „amelynek keretében a pilóta bajtársak tisztelegtek Németh Gábor alezredesnek, a Dongó század első parancsnokának emléke előtt”, akit hétfőn helyeztek végső nyugalomra a Fiumei úti temetőben. A bulvárhiszetériasajtó azonnal ijedt, utcára szaladó sprinternyugdíjasokról, sírva fakadó óvodásokról és az állami vagyont herdáló honvédelemről beszélt. Ma már ott tartunk, hogy a nemzeti közlekedési sóhivatal…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!