Füzér vára és a pálházai kisvasút. Fényképek később és külön.

2017. július 31.

Érdekes éjszakánk volt, egyrészt világítanak a lámpák a házra, úgyhogy elég furcsa, hogy világosabb van, mint egy főút mellett. Még este rájöttem, hogy az ágy alatt egy gyerekágy van, úgyhogy kihúztam, Misit leraktam oda. Éjszaka, miután valami bődületes hülyeséget álmodtam és arra ébredtem, hogy fáj a nyakam. Meg látom, hogy Misi leköltözött a földre, de persze a vastag takaróra, ami egyáltalán nem volt kényelmetlen neki, sőt igazából úgy tűnik, ezt tartjuk kényelmesnek.

Szóval, reggel nyolcra lementünk reggelizni. Kicsit talán korainak tűnt, legalábbis a rántotta hiányából úgy tűnt. És itt jött a második meglepő húzás Misitől, egy nagy tál kakaós zabpehely után még benyomott egy jó adag rántottát. Misi ugye csak azt a tojásrántottát ette eddig meg, amit a Mama csinált. Én meg mehetek a búsba a mindenféle fullos rántottámmal.

Szóval, jól bekajáltunk, összepakoltam és mentünk lefelé. Pont jött a kisvasút felfelé az alagúton, és őszintén szólva eléggé meglepődtem, hogy a két kocsi dugig volt. Hétfő reggel! Nem semmi!

Ja igen, hosszas taktikázás után úgy döntöttünk, hogy félretesszük a „save the best for last” elvet és nekiesünk a füzéri várnak. Így találtuk magunkat egy domb tetején, egy mobil bázisállomás tövében, ahonnét egyrészt tudtunk telefonálni, másrészt remek – bár elég távoli – kilátás nyílt a füzéri várra.

Őszintén szólva ez a vár úgy uralja a környezetét, hogy ilyet még nem is láttam. Nyilván jót tett a fehérre festés is az optikának, de ez akkor is nem semmi. Őszintén szólva, nekem úgy tűnt, Füzér tud élni valahogy a vár adta lehetőségekkel. Valahogy Somoskőújfalu ugrott be, bár ott a vár ugyebár egy másik országban van…

Szóval Füzér is zsákfalu, a vár felújítása pedig most eljutott egy olyan fázisba, hogy most már érdemes megnézni, nem tudni, lesz-e folytatás. Talán azért költöttek rá sokat, mert itt járt a Szent Korona egyszer? Nem tudom, de simán lehetne ezt ugyanígy folytatni, pl. Visegrádon…

Szóval, a Parkoló egészen a hátsó oldalán van a várnak, 600 jó magyar forintért kultúráltan állhat az autó a Napon. Onnét egy gyenge közepes gyalogút vezet felfelé az alsóvárig. Azt kell mondanom, hogy ez a része a felfelé vezető útnak talán szarabb, mint utána. Az alsóvártól már korrekt falépcső vezet felfelé egészen addig, amíg a lépcsők átváltanak a sziklára, ami nem igazán lépcsőszerű.

Mindegy, meglepően könnyen feljutottunk. A várban kicsit hirtelen távozott az építőbrigád… A bejárattól balra még elég nagy adag törmelék vár szortírozásra…

Mindegy, a vár messze a legjobb, amit valaha is láttam. A várkápolna előterében éppen kezdődött egy film egy hatalmas tévén, ahol végignézhettük a történetét és azt kell mondanom, hogy bárcsak megérném, hogy befejezzék a hiányzó két épületet és felújítsák az északi oldalt is. Reméljük, nem fogy el a lendület!

A mi lendületünk viszont kétszer fogyott el, először egy kicsit az alsóbástyán, majd lefelé menet. Őszintén szólva nem találtuk a minden óra félkor induló vezetést, úgyhogy magunk végignéztük a várat.

Mindegy, gyönyörű az egész.

Leértünk és rohantunk ebédelni, a Koronaőr étterem nem tűnt túlzottan étteremnek, se parkoló, se semmi, úgyhogy húztunk Pálházára, ahol a Tölgyfa-étteremben megettük a Turista-menüt, ami csontleves volt rántott hússal, lassan rántott hús-mérgezésünk lesz?

Aztán rohantunk a kisvasúthoz, illetve rohantunk volna, de az étteremben rájöttem, hogy elnéztem, úgyhogy eléggé ráérünk. El is töltöttünk két és fél órát a boltban, a fagyisnál és a vonatra várva.

Atom meleg volt és láttuk az étteremben a híradóban, hogy csak rosszabb lesz. Nagyszerű.

Végülis fél négykor indult a vonat, amin henyélt a vonatvezető és a kalauz/fékező, nem jött másik vonat, ez az egy köröz ezek szerint. Az utazás fénypontja volt a Kőkapu Hotelhez érkezés, eszembe jutott a tavalyi kemencei kisvasutas nap, amikor a végállomás közelében lévő étterem/panzió pincére képes volt azt mondani a nyilván nem váratlanul érkező érdeklődőknek, hogy másfél órát kellene várni az ebédre, ha az megfelel.

Na, itt egy kisvasutas-nap alighanem szintén túlterhelné a Háromforrás éttermet, de azért lehetne rá építeni…

Szóval, ötre lenn voltunk, fél hatra fent a szálláson. Több, mint egy órán át vacsoráztunk, hideg gyümölcslevest, tejszínes csirkét tésztával és szilvásgombócot, ami egyértelműen előrelépés volt a tegnapihoz képest.

Ezután következett a nap izgalmas része, ugyanis elkocsikáztunk lefotózni a füzéri várat a lemenő Nap fényében. Ahogy mentünk, kiderült, hogy egy furcsa felhő mögül bújt elő a Nap, mikor odaértünk, szinte abban a pillanatban. Aztán felmentünk a faluban a kápolna alatti utcához, amiről kiderült, hogy jó ötlet, de annyira mégsem, mivel a Nap a vár másik oldalán megy le, úgyhogy néhány fotó után elgurultunk a falu legnyugatibb utcájának végéig, ahol láthattuk a lemenő Nap fényében a várat. Sajnos elég párás volt a levegő, ami az ilyen hegyes-völgyes vidéken nem ritka, de azért sikerült néhány jó fotót csinálni.

Két dolog, amire nem kaptunk választ:

1. Van-e díszkivilágítása a várnak?
2. Mi lehet az a kilátóplatform, amin két alakot láttunk?!

Mindegy, lassan hazaindultunk, Misi abban a pillanatban aludt el, amikor megérkeztünk. Aztán persze felébredt és fél órán át (!) zuhanyozott! Azt mondta, kellene egy ilyen zuhanyfülke otthonra is!

No mindegy, ez egy jó nap volt, holnap a mostani tervel 22:42 szerint bobozás lesz a Zemplén Kalandparkban és talán a regéci vár, de ez utóbbit még meglátjuk…