Bobvasút és a füzérradványi Károlyi-kastély. Fényképek és videók később.

Tíz éve dolgozom a munkahelyemen és ott sem vagyok? Mik vannak!

Szóval, reggel némi meglepetésre az étterem átváltott a svédasztalosról és másik tálalási metódusra, talán spórolásból? Nem tudom. Azt nem mondanám, hogy kevesebbet ettünk volna, inkább több maradék keletkezett, de hát ők tudják. Jól bekajáltunk, megvártuk a vonatot, aztán indultunk Sátoraljaújhelyre, a Zemplén Kalandparkba. Ott vettünk két hármas csomagot is, amiből az egyik meg is maradt, ugyanis csak háromszor boboztunk.

Azt azért tegyük hozzá, hogy sehol nincs kiírva, hol a pénztár, úgyhogy sanszos, hogy az ember, aki régen volt itt, az felsétál a bob indóházához, hogy utána visszasétáljon a lenti pénztárhoz… A csajszi a pénztárban a telefonját nyomkodja, miközben ott állok előtte… Érdekes.

Elsőre elhibáztam és a legtávolabbi tartóba tettem a lábam, aminek két következménye volt, az egyik az, hogy alig bírtam tartani magam a meredek, lefelé csavarodó kanyarokban, másrészt összeszorítottam a lábammal Misit (nyugi, nem nagyon). Így aztán a nagy nehezen bevállalt második körben már feljebb húztam a lábam, így Misi is levegőhöz jutott, én pedig a sarkammal be tudtam feszíteni magam annyira, hogy ne a fékkarba kelljen kapaszkodni.

A második bob egyszerűen érzésre is jobb volt, sportnyelven „jobb volt az egyensúlya”. Harmadikra viszont megint nem stimmelt a járgány, ugrált a sínen. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos feszítéstől már járni is alig bírtam, fél egy is elmúlt, úgyhogy a három jegyet majd elajándékozzuk…

Túl sok fotó nem készült, viszont a megvásárolt kép letölthető, úgyhogy az kárpótol!

Ezek után körbeautóztunk Sátoraljaújhelyen, aztán úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Pálházára és a Tölgyfa étteremben eszünk. Így is lett, utána pedig elindultunk Füzérradványba, a Károlyi-kastély megtekintésére. Oda is értünk a tárlatvezetésre.

A kastély csukott ablakai és vastag falai jóságos hűs levegőt biztosítottak a kastély földszintjének megtekintéséhez. De a pincében lévő mellékhelyiségekben teljesen jeges a klíma, az a tuti hely.

A kastély egyébként 1,5 milliárd forintból lesz felújítva, ami nem kis összeg. Kérdés, hogy mi lesz a felújítás után a funkciója a kastélynak? Jó lenne, ha nem csak vinné a pénzt, hanem hozná is, ráférne erre a környékre sok-sok új, jól fizető munkahely.

Szóval, néhány év múlva érdemes lesz visszamenni. Annál is inkább, mivel Misi elszabotálta a kastély körbejárását.

A parkot elég szépen bejártuk, a hatalmas fák alatt néhol tragikusan kevés az árnyék, úgyhogy olyan meleg volt a tó körül a fekete köves sétányon, hogy simán túlhevültünk. Ettünk a büfében egy jégkrémet (Big Milk, ami akkora, mint egy gombóc fagyi kb.), aztán hazahevültük magunkat a szállodába.

Azóta lazítunk, végre nem éjfélkor kell leírnom a programot, és az utolsó vonatot az ablakból néztük. Viszont egyáltalán nem vagyunk éhesek, úgyhogy később megyünk vacsorázni.

Holnapi programnak extraként a hollóházi porcelánt gondoltam, kérdés, hogy Misi vevő-e erre? Délutánra pedig a regéci vár forró köves vidékére megyünk el. Csütörtökre viszont semmilyen ötletem nincs, gyakorlatilag megnéztünk mindent.

Lehet, hogy elmegyünk Sárospatakra, hogy hazafelé már ne ezzel menjen az idő. És akkor még ráérünk elmenni a tengerszemhez is délután…

Péntekre pedig csak a hazaút marad… Meglátjuk.