A Balatontól messze áll magányosan egy tanúhegy, amelynek oldalában, Doba falu külterületén található a Somlói vár (avagy Somló vára, avagy Somlóvár). Mozgalmas története egybefonódik a környező falvak történetével.

Ezt a várat látogattuk meg egy villámlátogatás keretében, hiszen már majd egy hete szemeztünk vele, hiszen felbukkant Döbröntén, Pápán, Szigligeten is. Sümegen nem emlékszem rá, de akkor tényleg nagyon rossz idő volt.

A GPS nagyjából jól odavezetett minket, aztán meglátva a Somlóvár –> táblát egy éles kanyarral egy közepes minőségű földúton haladtunk felfelé. Több jelzés ugyan nem volt, de adta magát, hogy minél feljebb, annál közelebb, úgyhogy egészen egy sorompóig sikerült így feljutnunk és ott parkolni.

Innen a várhoz egy elég meredek aszfaltút vezet az erdőn át, eső után, jó nagy párában lépkedtem felfelé az úton, amelynek egyszer csak vége lett, jobbra a vár, balra a kilátó. Jobbra mentem.

Innen rövid időn belül már szemünk elé tárul a még így is jelentős várrom.

De miért rom?

A vár története nem meglepő módon a tatárjárás idejére nyúlik vissza, feltehetően ekkor építették, a legtöbb magyarországi várhoz hasonlóan. Meglehetősen mozgalmas történetének első írásos emléke 1352-ből való. Több tulajdonos kezén ment át a vár, amíg Mátyás királytól Kinizsi Pál kapta meg, majd tőle a Szapolyai-család 1495-ben szerezte meg, hogy még ugyanabban az évben továbbadja Erdődi Bakócz Tamás  egri püspöknek. Bakócz felújíttatta a várat, a koraközépkori megfigyelő-várból reneszánsz várkastéllyá alakíttatta. Építtetett egy kápolnát is, mivel az nem volt előtte.

Bakócz komoly fegyverzettel szerelte fel a várat 1498-tól. 1521-ben bekövetkezett halálakor unokaöccsére, Erdődy Péterre hagyta Somló várát, aki nem hagyta veszni. 1543-ban a vár alatt nagy csata zajlott, végül a magyarok legyőzték a törököket.  Erdődy azonban 1548-ban eladta Csoron Andrásnak a várat, akik komolyan vették a török elleni harcot és devecseri várkastélyukkal együtt nagyon komoly katonai erőt tartottak fenn a térségben. Ezt persze a környékbeli jobbágyok teljes kiszipolyozása árán. Csoron örököseitől 1597-ben a Listi család örökölte, akikkel a királyi udvar pereskedett a várról. Eközben a vár jelentősen leromlott. A vár ura, Listi László 1653-ban írt költeményt a mohácsi vészről, amellyel beírta magát a magyar irodalomtörténelembe.  1638-ban megerősítette a várat,  azonban a királyi udvar elfogatta és lefejezte, mivel rablólovag életmódot folytatott.

A Rákóczi szabadságharc idején az osztrákok kezén volt a vár, Vak Bottyán 1707-ben tudta visszafoglalni. Ez volt az utolsó jelentős dátum a vár életében, ezután elvesztette katonai jelentőségét és romlásnak indult.

1721-től az Erdődy család pert indított a Csoron-Liszthy család ellen, az eredeti Bakócz-féle adománylevél alapján, visszakövetelve a várat. Ez a per csaknem száz évig húzódott eredménytelenül, úgyhogy végül az Erdődyek a környező falvakat felvásárolva 1820-ra lettek újra a vár tulajdonosaivá.

Ekkorra azonban a vár nagyon romos volt, úgyhogy Dobán az ún. Somlóvár-dombon építették fel 1839-re klasszicista stílusú kastélyukat, a vár köveit többször építőanyagként felhasználva. A vár tehát magántulajdonban volt egészen 1945-ig, amikor államosították.

Ennek megfelelően a vár területe bár ki van tisztítva, de elég romos. Különösen érdekes látványt nyújt a vár a kilátóból, amely ottjártunkkor zárva volt és az idő sem volt ideális hozzá, de gyk. madártávlatból látható a várrom.

Belépődíj, hasonlók nincsenek.

A hegy körül elterülő borvidék Magyarország egyik legkisebb borvidéke, a bazalttufán kizárólag fehér borokat termesztenek, amelyek belföldön ismertek és rangos helyet foglalnak el.

Források:

• Wikipédia

Az összes kép megtekinthető alább (Facebook és RSS olvasóknak itt a közvetlen link):