Miklós kérdezte, hogy nincs-e valamilyen sorozatom október 23. alkalmából. Nem volt, de eszembe jutott egy tipp, úgyhogy magamhoz is vettem a fényképezőgépet. Végül csak péntek este lett jó idő annyira, hogy elő is vegyem. Egy kicsit előbb eljöttem a cégtől (volt a héten egy-két plusz órám), és a Parlament előtti Kossuth tér felé vettem az irányt.

Az apropó az, hogy az Országgyűlés határozatban fogadta el, hogy az épület előtti teret fel kell újítani. A tér alá kerülő bombabiztos mélygarázs ill. egy turistalátogató-központ megépítése, valamint a meglévő köztéri szobrok cseréje (renoválása?) 2,5 milliárd forintba kerül, amelyet előirányoztak a költségvetésben. Mivel a megjelent hírek szerint még az idén megkezdődik a szobrok eltávolítása, ezért késedelmet nem tűrő módon kellett eljárnom.

Így készültek ennek a fotósorozatnak a képei, nem túl ideális fényviszonyok között.

Félreértés ne essék, ezen írás nem kíván véleményt alkotni, hiszen a szerző semmilyen szempontból nem szakértő, sokkal inkább ezen szobrok elmúlását kívánja megörökíteni. Talán csak arra a bizarr (és költséges) magyar szokásra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a különböző politikai kurzusok mindent megtesznek azért, hogy erőltetett ideológiájukat mindenképpen köztéri szobrokban kívánják megörökíteni, amellyel a következő kurzus nem ért egyet, hogy aztán egy másikat ültessen a helyére.

Így került a képbe Károlyi Mihály és József Attila szobra, illetve a kommunisták által állított Kossuth-szoborcsoport.

Ezen poszt szigorúan ideológiamentes kíván lenni, ezért nem foglalkozik a szobrok történetével és a megformázott személyek megítélésének változásával, erre egy külön, szubjektív poszt készül hamarosan, most azonban kisütött a Nap, úgyhogy rohanok Margithidat fotózni.

A képek megtekinthetőek alább (Facebook és RSS olvasóknak itt a közvetlen link):