Regéc. Képek és videók később.

Reggel megint svédasztalos reggeli fogadott minket, kezdjük elveszíteni a fonalat, mi lehet ebben a logika, de tök mindegy. Viszont lefújtam a hollóházi programot, be kell látni, néhány kiállított porcelán annyira nem hoz lázba egy ötévest, nem kell erőltetni. Javasoltam neki egy gyalogtúrát egy négy kilométerre lévő hegyre, amit a vonaton mesélt az egyik utas a kalauznak… Hát ez annyira nem jött be neki… Így aztán beültünk az autóba és elindultunk a regéci várhoz, ami gyalog tíz kilométer, autóval legalább ötven. Egész jól haladtunk, amikor a GPS bevitt a susnyásba. Nem feltétlenül lett volna rossz ötlet, de ez nagy baklövés volt a Waze-től. A végül Óhutára vezető út annyira szar volt, hogy visszafordulni se lett volna érdemes, csak előre!

Így aztán hátulról, a hegyek közül érkeztünk a regéci várhoz… Befordultunk az útra, ami csak egy hajszállal volt jobb, mint a telekre vezető út, amin valószínüleg leszakadt a tank ugyebár…

Így aztán az első parkolónál megálltunk. Ha mondjuk egy céges, klímás négykerék-meghajtású terepjáróval lettem volna, lassítás nélkül felmentünk volna az utolsó parkolóig, de az az igazság, hogy pont nem egy ilyen járgánnyal voltunk, úgyhogy megálltunk az árnyékban és elindultunk felfelé a hegyre az úton, ahol egy tábla mutatta, hogy 1700 méterre van a vár – csak kicsit magasabban.

Ez a vár nagyon különleges volt, egyrészt azért, mert az északi bástya szinte teljesen kész, másrészt azért, mert láttam egy-két fotót a várról, ami jóval korábban készült, és azt kell mondanom, hogy a semmiből így ujjáépíteni, na az a nem semmi!

A vár egyébként láthatóan kezd alakot ölteni, bár simán benne van még 10-15 év, mire újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez… A középső részen is állnak a falak, de azért lenne még ott építeni való, ráadásul a külső falak még hiányosak, addig kívülről nem látszik egységesnek az építmény. Ottjártunkkor éppen a kápolna helyén álló hatalmas törmelék-kupacot termelték ki régészeti felügyelettel, illetve még jónéhány gödörben ástak a fiatalok, akik közül némelyik nagyon csúnyán le volt égve…

Szóval, megnéztünk mindent, de a kápolna helyére nem jutottunk fel, úgyhogy Misi eldobta az agyát úgy rendesen, ahogy kell… Néha jól jön egy kis idegösszeomlás, nem igaz? Engesztelésül még egyszer körbejártuk a várat bástyástul, cserébe lefelé hallgattam, hogy már mennyire éhes.

Így aztán begurultunk Regécre és a Csobogó Vendéglőben ettünk. Nem volt egy nagy szám, de rendben volt és legalább volt hol enni. Hazafelé még megálltunk a Komlóska felé vezető úton illetve a Waze által ajánlott úton, úgyhogy készült néhány fotó a tájat uraló várról… Nem semmi, hogy néhány kilométerre ott van Boldogkő vára… Micsoda vidék.

Szóval, megkezdtük 50 kilométeres utunkat hazafelé Telkibányán keresztül, ahol Misi frankón bealudt…

Holnap Sárospatakon megnézzük a várat és este búcsúzunk a szállodától… Tankolni is kell…