Sárospatak és Pácin. Fotók és videók később.

Reggel bekéredzkedtünk a Kastélyszállóba, ahol megnéztük az antik étkezőt és társalgót, ami bár nem az eredeti bútorokkal van berendezve, mert azt ellopták, de így is nagyon szép. Felmentünk a teraszra is és gyönyörködtünk a kilátásban.

Reggeli után összepakoltunk és felmentünk megint a teraszra, hogy megnézzük az érkező vonatot. Azt kell mondanom, hogyha bár nem láttam a vadászkastély szobáinak belső berendezését, de ha még egyszer eljönnék ide, akkor a társalgó feletti szobát választanám.

Nos, innen indultunk is, Sátoraljaújhelyen az Avia-nál tankoltunk és mentünk tovább Sárospatakra. Gond nélkül odaértünk, leparkoltunk. A parkolóban lévő bátyó egy téképen elmesélte Misinek, hogyan jutunk a várhoz, illetve ajánlotta a 6 millióért épített játszóteret. Misinek ez annyira bejött, hogy egész nap a térképen navigált, még akkor is, amikor ebédelni mentünk.

Szóval, bementünk a várba, vettünk jegyet a Vörös-toronyba és leültünk az udvaron és vártuk a 1130-as csoport indulását. Jött is az idegenvezető néni, akit Marcsinak hívtak és nagyon kedves volt Misivel, és olyan erős szláv arcvonásai voltak, hogy nála erősebb szláv arckifejezéseket csak a belorusz kolléganőm arcán látok, ha rátekintek. Ez egyáltalán nem baj persze.

Tényleg, azt nem is meséltem, hogy a makedón kollégám felhívott, hogy segítsek neki, mert nem működik a VPN-kliense? Csak egy bibi volt, hogy én éppen Regéc várában nézelődtem…

Szóval, a kiállítás érdekes volt, leszámítva, hogy előbb el kellett volna menni pisilni… Így aztán kicsit.. hmmm…. feszült voltam…

A torony érdekes volt, végre kiderült, hogy miért Vörös-torony (mert piros cseréptető borította, mielőtt az egyik osztrák királyunk lelőtte a toronyról a sarokkal együtt), a tetején lehetett fotózni (kicsit sokalltam a 2500 forintos fotójegyet, kedves Magyar Nemzeti Múzeum).

A túra után irány a WC, ami, mint kiderült, a pincében és atom hideg van benne. 36 foknál ez azért nem rossz…

Mindegy, ezek után távoztunk a várból, megnéztük az ágyúöntő kiállítást, nagyon látványos. A legtutibb hely itt is a pince, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen hideg volt ott a fentihez képest (üvegpalota klíma nélkül).

Nem volt más hátra, csak a játszótér, aztán mentünk enni a várból is látszó Vár Étterembe, a Bodrog túlpartján. Negyed háromra értünk oda, részemről nagyon jól választottam, mézes-fokhagymás csirkét, sült zöldségágyon, nagyon jóféle kaja volt. Utána benyomtunk egy fagyit (Misi nem eszi meg a málnát, a ribizlit és hasonlókat, úgyhogy ezt még valahogy át kell gondolni), teszteltük az iPhone 6S Plus-ban a portrait módot (nincs benne ilyen), aztán elindultunk…

De még nem a szállásra, hanem Pácinba, hogy megnézzük a kastélyt. Nos, a Bodrogközben látni csúnya nyomort, az biztos. Pácin pedig ott van, egészen a szlovák határon. De Pácin még egész jól néz ki az odavezető falvakhoz képest. Az út olyan állapotban van, hogy a Waberer-kamion az út közepén ment, ráadásul visszafelé láttuk miért – olyan megolvadt lukakat kerülgetett, amiket odafelé észre sem vettem.

Megálltunk a parkolóban, aztán gyalogolhattunk a kastélyig, Ahogy odaértünk, látszott, hogy ott is van néhány autónyi hely… No mindegy. Megnéztük. Belül rendben van, a kert és a kert  falai viszont annál rosszabb állapotban. Apró kis gyöngyszem, de a környezet nem szép…Mindegy, ezt is láttuk.

A szállásra eseménytelenül telt az út, de nem bírtunk vacsorázni, annyira teleettük magunkat. Persze fél kilenckor nekiestünk a dugikeksznek… Mindegy.

Még filózom rajta, hogy holnap bemenjünk-e valahová hazafelé, felmerült a hercegkúti Kálvária, meg a szerencsi vár, de az is lehet, hogy nekivágunk és ebédre otthon vagyunk…