Tiszadob és Boldogkő vára. Fényképek külön és később.

2017. július 30.

Reggelre még nem száradtak meg a ruhák az előző napi mosásból,de ahogy elkezdett sütnia reggeli Nap az ablakban, pillanatok alatt felszáradt minden.

Korán keltünk, én legalábbi sbiztosan. Pakoltam el a dolgokat. Végülis két kofferben benne volt az egyheti túlélőkészlet, a hátizsákban az összes kütyü, a hűtőtáskában üdítők és szendvicsek, plusz egy szatyorban még nasi és a bili.

Tele is volt a járgány, amivel ugyebár megvolt az indulás előtti kalandunk. Előző vasárnap ugyanis megláttam az Aldi parkolójában, ahogy mentem a kocsi felé, hogy lóg a heveder a tankról a kocsi alján. A levegőben lógó tank, amit csak a rozsda és az út pora tart a helyén – nos, ez az álmoskönyvek alapján rossz előjel egy egyhetes kocsikázás előtt, szóval a szerelőkre volt bízva az indulásunk.

Végülis pénteken délután kész lett az autó, a benzintank, ami eltörte magát, kapott egy kis plasztikai sebészetet, a négyméteres, elvágott benzinvezeték is kapott egy kis toldást és az egész kapott egy átmeneti pántot.

Szombaton délután volt egy furcsa élmény, a Megyeri-hídon hazafelé furcsén rezgett az autó, mintha nem kapna elég üzemanyagot a motor, gondoltam: meglátjuk.

Szóval, három fordulóból bepakoltunk, aztán elindultunk. Elég hamar kiderült, hogy nagyobb sebességnél sincs semmilyen vibráció, úgyhogy tankoltunk és mentünk. Az első úticél, a tiszadobi Andrássy-kastély felé robogtunk az M3-autópályán.

Magunk mögött hagytuk az F1-re tartó tömeget és mentünk tovább.

A geleji Shell-kútnál álltunk meg, Misi éhes volt, úgyhogy evett. Polgárnál elhagytuk az autópályát és elég jól elértünk a kastélyhoz. A kastély gyönyörű volt. Bementünk (1600 a belépő az időszaki Herendi-kiállítással együtt), pont elértük a 11.30-as tárlatvezetést. A kastély elég furcsa volt, hiszen a Gyermekváros (még mindig így mutatja a Waze) 2007-es kitelepülése óta ugyan nagyon szépen felújították, de a berendezési tárgyak nem igazán odavalók. Az étkező viszont nagyon jó lett, látszik, hogy nem sajnálták a  pénzt az ólomüvegre.

A vezetés után kiemntünk a parkba, ahol egy térdig érő labirintus volt, ahol Misi remekül szórakozott.

Megnéztünk mindent, aztán elindultunk a Boldogkői várhoz. Elég bénán mentünk, mert a Waze nem Tokaj felé akart menni, mint ahogy a Google Maps menne, hanem átmentünk egy szörnyű pontonhídon (gyökketővel, hogy nehogy leérjen a félig ideiglenesen rögzített tank), majd elég szánalmas utakon értük el a Hernád völgyét. Nem tudom, hogy mivel volt ez jobb, de az út pocsék volt, többször kereszteztünk  egy vasútvonalat, borzalmas.

Végül nagy nehezen kifordultunk valami Golop nevű falu mögött a helyes útra reá meneü.

Nagy nehezen megérkeztünk Boldogkőváraljára. Az a vár atom módon uralja annak a völgynek a látványát, ezzel azért lehetne mit kezdeni. Mindenesetre bementünk (1100 a belépő, még leszedhetetlen karszalagot, mintha ki-be járkálhatnánk, mint valami fesztiválon), megnéztünk mindent (az Oroszlán-sziklára is ki lehetett menni, aminek őszintén örültem), majd szóltak, hogy négykor lovagi bemutató, úgyhogy leültünk, megvártuk, megnéztük, nagyon ötletes kis mókázás volt.

Az öt órakor kezdődő idegenvezetést nem vártuk meg, ettünk egy fagyit és elindultunk a  szállásunkra. Az az út egy agyrém. Göncön bevitt a Waze egy utcába, ahol annyira jól sikerült a csatornázás, hogy a helyi lakosok több helyen jól látható dolgokat raktak a beomlott és otthagyott úttestbe, hogy nehogy valaki belemenjen. Őszintén, az első néhány lyukba majdnem belerepültünk, amitől nem a tank szakadt volna le, hanem a kerék tört volna ki…

A Telkibánya utáni kacskaringóhoz pedig nincs többé kedvem, borzalmas. Viszont láttam a füzéri várat, jó lesz egy naplementés fotóprojekt, de biztos, hogy nem arrafelé.

Misi addigra bealudt. Negyed hétre értünk a Kőkapu Hotel-hez. A szobát átvettük, végülis megfelel, lementünk vacsorázni az étterembe… nem egy nagy szám (csontlevest ettünk rántott sertéshússal, meg valami borzalmas pudingot… innen szép nyerni) … A vacsora után felcuccoltunk (nem egyszerű) és lementünk még a játszótérre játszani, meg megnéztük a tavat. Nagyon szép.

A séta után Misit kellett meggyőzni, hogy zuhanyozzon le. A tiltakozás elemi erővel szabadult fel, de végül megtört a jég és annyira tetszett neki, hogy abba sem akarta hagyni…

Beüzemeltem a hűtőt, a kütyüket feltettem a töltőkre, úgyhogy holnap mehetünk Misi kérésének megfelelően „bobvasutazni”, vagyis irány a Zemplén kalandpark Sátoraljaújhelyen és bobozunk egyet! Délután pedig megnézzük a regéci várat, de nem Telkibánya felé jövünk vissza, az biztos. Öttől van vacsora, utána pedig elmegyünk a füzéri várhoz naplementés fotókat csinálni.

Ja, tényleg nincs térerő. Egyáltalán. Legalább egy nyavalyás hotspot lehetne a recepciónál… de nincs. A tévével is történt valami, úgyhogy nem mindegyik adás működik, ami működik, az is dráma. Na, megyek aludni, holnap folytatjuk!

Beüzemeltem a hűtőcskét, a kütyüket feltettem a töltőkre, úgyhogy holnap mehetünk Misi kérésének megfelelően „bobvasutazni”, vagyis irány a Zemplén kalandpark Sátoraljaújhelyen és bobozunk egyet! Délután pedig megnézzük a regéci várat, de nem Telkibánya felé jövünk vissza, az biztos. Öttől van vacsora, utána pedig elmegyünk a füzéri várhoz naplementés fotókat csinálni.

Ja, tényleg nincs térerő. Egyáltalán. Legalább egy nyavalyás hotspot lehetne a recepciónál… de nincs. A tévével is történt valami, úgyhogy nem mindegyik adás működik, ami működik, az is dráma. Na, megyek aludni, holnap folytatjuk!