Nagyon sokat változott a világ öt év alatt, amikor az öreg Citronyt vettem, ráadásul azt anno egy kvázi-rokontól vettem. Egy “vadidegen” embertől manapság autót venni ad némi okot a parázásra. Lássuk tehát, miért is, hogyan is…
Hát akkor fussunk neki a történetnek, amelyet három részre tervezek osztani. Az első a sztori, a második a buktatók, a harmadik a költségek. Bónuszként lehet, hogy lesz egy irónikus poszt az átszokás poénjairól (mi szénné röhögtük magunkat saját magunkon eddig)…
Álljon itt egy gyűjtemény az autómról készült képekről! Nem olyan szép, de nagyon jó és az enyém.
Most olvasom a TotalCar-n, hogy micsoda BX-es találkozó volt! Persze én csak égetni mentem volna magam oda a levert lökhárítókkal (persze, mert beletolatott egy teherautó), a keményen rohadó küszöbökkel, a szivárgó hidraulika-olajjal… Pedig élete legszebb (és alighanem utolsó?) telét éli az öreg Citrony, a csikorgó hideget (csak a nappalokat sajnos) egy langyos mélygarázsban tölti mosolyogva.
Jól szerepelt ma az öreg Citrony (ismét), lefelé menet döbbenetes hangok generálódtak százhúsznál, némiképp megijedtem, hogy mi lehet, úgyhogy nem siettünk. Aztán ahogy leértünk, levettem azt a műanyag baszt, ami a tetőcsomagtartó keresztrúdjára volt rátéve (azzal a céllal, hogy a tetőantenna ne verődjön hozzá a keresztrúdhoz), és láss csodát, a ritmikus dübörgés elmúlt és felszabadultan…
Volt olajcsere meg felugrottak a téligumik, most egy darabig rendben lesz, remélem. Következő olajcsere 323.000-nél, ha megérjük…
Ma reggel már kipörgött a vizes úton a kerék, úgyhogy fel kell gyorsítani a téligumi projektet. Úgy néz ki, sikerült találnom egy bontót, ahol olcsóért adnak acélfelnit…
Ezt én írtam a népítélet rovatba a Totalcaron…
Fenti mondat nem hangzott el, magamnak mondogattam hazafelé… De vegyünk egy Tarantinoi fordulatot és kezdjük az elején…
A francia elegancia egyik mintapéldája ez a biztosítéktábla. Autómániások és elektroműszerészek ide!
AZso dot net 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!