Az alábbi videó mutatja, hogy a tolvajok sem egy csupa Nobel-díjas banda. A férfi, aki egy repülőtéren biztonsági alkalmazott, ráharapott a csalira. A kofferben egy iPad és 500 dollár volt. A pénz nem kellett neki, az iPadet hazavitte. De annyira egyszerű volt, hogy úgy, ahogy volt, bekapcsolva hagyta, úgyhogy a riporterek szépen a nyomába eredtek…
(Múlt előtti) vasárnap a Marina parton voltunk, ahol felfedeztük a parti sétány, ami nagyon pozitív csalódás volt. Misike egy kicsit rossz hangulatban volt, nyűgös volt, de azért próbáltunk maximálisan kedvében járni, ami azért többé-kevésbé sikerült. Itt is előkerültek a mókusok… Hagyhatnám már ezt a mókusozást, nemigaz? 😉
Naná, hogy Misike! Még jó, hogy a vasárnapi képek nem gáton készültek (csak a Duna partján), úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom a címadáson. Misikével a Duna óbudai gátján jártunk (az is megérne egy posztot, hogy mekkora Abszurdisztán az a városrész, amit bármikor elönthet egy árvíz 2012-ben), pontosabban ugyebár Pünkösdfürdőn. A gát kombinált, többfunkciós ojjektum, észak-déli…
Misike új pihenőszéke nagyon komoly darab, birtokba is vette azonnal, amint megszáradt a kimosott ülőrész és összeraktam. Az IKEA-s bútorokon szerzett rutin sokat segített. A következő képsorozat az első pillanatokról szól. Egyébként ez az utolsó kép a nagy kedvencem, egyrészt mert szépen, egyenes háttal ül, másrészt pedig ez egyike azoknak a ritka képeknek, ahol…
Lesz majd “Misike arcai” rovat is, de most előzetesként csak annyit, hogy tegnap délután jártunk a Citadellánál, ahol Misike büszkén kihúzva magát meghódította a szembejövő turisták szívét. Volt egy turista, akire rá is integetett, a fickó hirtelen azt sem tudta, hogy mit csináljon, de azért végül magához tért és visszaintegetett. A kavicsban susogó babakocsi-kerekek pedig végképp nagy kedvencei…
A múlt hét előtti szombaton Szentendrére tett második kirándulásból van még egy pár kép, amiből egy kellemes sorozatot össze lehet rakni, úgyhogy következzék is!
A Marina-parton jártunk vasárnap délután, levezetésképpen, az időjárás olyan volt, amilyen, de ez minket nem zavart. Misikét némiképp befolyásolta a sok élmény, meg a teli has, meg megrakott pelus (persze ez nem egy időben, hanem kronologikus sorrendben. A hétvége képe rovatba mindenképpen ennek a kirándulásnak a képeiből érdemes választani, a szombati kirándulás az nem volt ilyen jó fotós szempontból.…
Lassan már az lehet az olvasó érzése, hogy átalakultunk Misike arcai bloggá, de persze ez nem így van, másrészt miért ne lehetne így, hiszen manapság mi más lenne az életünk középpontjában, mint Misike. És ez így van jól. Szóval, a múlt szombati kirándulásunk megint Szentendrére vezetett, egy évvel ezelőtti kirándulást lehetett volna megismételni fotós szempontból,…
Ezen a képsorozaton Misike egy érdekes arcát mutatja. A képek megtévesztőek. Olyan, mintha egy szomorú kisbaba lenne, pedig ő aztán végképp nem az. Valószínüleg inkább csak zavarta a napsütés és már fáradt is volt a nagy tornázás után…
Misike sokadszorra járt már a Dunánál, nem nagyon izgatja már, hogy miért mozog a talaj, de azért még mindig érdekes … A hétvége egyik fotós szempontból, a kompozícióját tekintve legjobban sikerült képe az alábbi. A kép története az, hogy a Dunában három kacsa úszott, várták a kenyérdarabokat az emberektől talán, mindenesetre Móni ahogy közelebb ment, a kacsák…
AZso dot net 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!