Misike új pihenőszéke nagyon komoly darab, birtokba is vette azonnal, amint megszáradt a kimosott ülőrész és összeraktam. Az IKEA-s bútorokon szerzett rutin sokat segített.

A következő képsorozat az első pillanatokról szól.

“Apa, ha leveszem a zoknimat, akkor abbahagyod a fotózást?”

“És ha még a szememet is összehúzom?”

“Na jó, ez nem jött be, még gyakorolnom kell ezt a zoknis fenyegetést…”

“Na, jó, Apa fotózzál, a szék úgyis az enyém.”

Egyébként ez az utolsó kép a nagy kedvencem, egyrészt mert szépen, egyenes háttal ül, másrészt pedig ez egyike azoknak a ritka képeknek, ahol az anyai ágon örökölt arcvonások dominálnak.