Naná, hogy Misike! Még jó, hogy a vasárnapi képek nem gáton készültek (csak a Duna partján), úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom a címadáson.

Misikével a Duna óbudai gátján jártunk (az is megérne egy posztot, hogy mekkora Abszurdisztán az a városrész, amit bármikor elönthet egy árvíz 2012-ben), pontosabban ugyebár Pünkösdfürdőn.

A gát kombinált, többfunkciós ojjektum, észak-déli bringaút, sétatér, kutyasétáltató – igazi jolly joker. És tényleg ilyen gazdátlan, elhanyagolt, kihasználatlan. (Most abba ne is menjünk bele, hogy ez a szakasz lenne az egyetlen bringás közlekedésre alkalmas észak-budapesti dunaparti szakasz, ha nem járkálnának rajta annyian.)

Nohát, itt sétáltunk Misikével szombaton, de nem éreztük magunkat túl komfortosan a folyamatosan cikázó bringák miatt.

Mindenesetre az egyik technikai megállónk során Misike megint előadta a peckesen ülős számot, aminek mi természetesen nagyon örültünk.

“Apa, mi borzolja a hajamat?”

“Ez is a mókusok műve?”

“Integessek, akkor nem bántanak?”

“Na, elmentek…. Ezt üzenem nekik!”

“Addig fújom a kidugott nyelvem a mókusokra, amíg bírom szusszal!”

Későn kelőknek a mókusokról…