Lassan már az lehet az olvasó érzése, hogy átalakultunk Misike arcai bloggá, de persze ez nem így van, másrészt miért ne lehetne így, hiszen manapság mi más lenne az életünk középpontjában, mint Misike. És ez így van jól.
Szóval, a múlt szombati kirándulásunk megint Szentendrére vezetett, egy évvel ezelőtti kirándulást lehetett volna megismételni fotós szempontból, de ahhoz délelőtt kellett volna mennünk, ugyanis a Nap állása akkor lett volna ugyanolyan. Sajnos délelőtt nem értünk rá (őszintén szólva már nem ugrik be, mit csináltunk, de elment a délelőtt), úgyhogy mentünk délután.
Misikét persze ez nem nagyon zavarta, fagyizás után mentünk a Duna partjára, ahol is a GPS szerint a Duna közepéből fotóztunk. 😉
Mivel furcsák voltak a fényviszonyok, a fényképezőgép teljesen megvadult, úgyhogy felcsattintottam a teleobjektívet és a vakuval távolról derítve fotózgattam Misikét, aki felült a babakocsiban, és szemmel láthatóan élvezte.
Itt pont belenézett a kamerába, látszik, hogy felismerte apát a kék ingében a távolban…
Persze az nem sikerült, hogy mindketten a kamerába nézzenek, de Misikét alighanem jobban érdekelték a parton folyó események…
Persze Misike talál közelebb is számára érdekes dolgokat, Anya haja például nagy kedvenc és mindig kéznél van…
Persze Anya nem haragszik ezért, sőt, nagyon örül neki, jár a puszi érte.
Egy halvány kapcsolatfelvételi próbálkozás, bár Misike még nem integet (nekem legalábbis nem)…
Lehet, hogy rajtam nevetnek? 😉
A képek szigorúan időrendben vannak, úgyhogy ez nem egy manipulált sorozat, ez tényleg így történt…
AZso dot net 