Vannak időjárási viszonyok, amikor kerékpározni nem egyszerű. Ez a tél bővelkedik ilyen viszonyokban. A folyamatos és erős fagyok, a vastag hótakaró, a kiszámíthatatlan időjárás mind-mind arra kényszeríti a kerékpárost, hogy pihenésre kényszerítse kedvenc közlekedési eszközét. Nem vitás, mi is így jártunk. Míg tavasztól őszig szinte minden hétvégén, de néha még hétközben (többször) is túrázunk, egy ideje már gyalogbékák lettünk. És ha már így alakult, elfogadtunk Gabe meghívását és elindultunk vele geoládákat keresni. Idén másodszor vágtunk neki a ládakeresésnek, ami szép teljesítmény, ahhoz képest, hogy korábban sosem csináltunk ilyet. A túra útvonala a következő volt. A Budakeszi-Telki főút melletti erdészháztól indultunk a zöld háromszög turistajelzésen, a Nagy-Kopasz tetejére. Felfelé menet a Tarnai-pihenőnél van a 2. sz. magyar geoláda , majd pedig a hegy tetején a másik. A harmadik doboz lefelé esett utunkba , a negyediket pedig ráadásképpen a Budakeszin lévő mamutfenyők közelében kutattuk fel. A túra gyalogtúrának mindenképpen könnyűnek volt nevezhető, a legyőzendő szintkülönbség sem volt jelentős, sem a táv, azonban mindenképpen plusz időt szántunk a ládák megtalálására, a naplózásra. Az első láda a Tarnai-pihenő nevű kanyar után volt, ez a hely arról szól, hogy gyönyörű panoráma nyílik a környező hegyekre és völgyekre. Amíg mi gyönyörködtünk a tájban, a zúzmarás fák látványában, láttam Gabe-n, hogy egyre izgatottabb. Hét műhold jelét vette a GPS ezen a kiszögellésen, így a helymeghatározásunk kellően precíz volt. És amíg mi a fákat fotózgattuk, ő már magasabb fokozatba kapcsolt, ahogy elkezdte keresni a ládát. A dózerúttól kb. 100 méterre végülis Tivadar találta meg a ládát, amelyet megcsodáltunk. A gyönyörű kilátás kárpótolt azért, hogy a meredek hegyoldalban kellett a ládát keresni. A láda visszahelyezése után könnyed sétával folytattuk utunkat a Nagy-Kopaszra, ahol a második láda felé vettük az irányt. A második láda trükkös volt, egy mikroláda volt (egy filmesdoboz), amelyben az igazi láda koordinátái voltak. Azt gondolná az ember, hogy egy filmesdobozt megtalálni nem kis kihívás, de egyrészt hatan estünk neki a terepnek, másrészt Gabe segített a pontos leírással. Végülis azt mondtam, megnézem azt a mogyoróbokrot, amit többen kerülgettünk, és ahogy hozzányúltam, rögtön gyanús lett, hogy a havon több letört faág van bedobálva, mintha rejtene valamit. Ott is volt a doboz, benne az új irány. Gabe betáplálta a masinába és mielőtt elindultunk volna, felmentünk a kilátóba. A hegy tetején egy hatalmas és vadonatúj kilátó volt, kicsit hasonlít a formája a Burj-al-Arab Hotelre (Dubaiban), és nagyon biztonságosnak tűnt normális léptékű lépcsőjével és szélvédett tereivel. Szóval, őszinte csalódás volt ez a kilátó, és nagyon szép kilátás nyílt a tetejéről. Lemásztunk, készült néhány érdekes fotó és elindultunk a mikroládában lévő koordináták felé. Az elhelyező azt javasolja, kerüljük meg a bozótost, mi nem hallgattunk rá. Ezért a hegytető 3 méteres tüskés bokrai között törtünk magunknak utat, néha tényleg csak az iránytűt követve, árkon-bokron át. A bokrok között jó szolgálatot tett a nyakunkban lógó amatőr rádió, aminek segítségével próbáltuk a mögöttünk jövőt irányítani, vagy megkeresni az előttünk menőt. Végülis rövid küzdelem után a hegyoldal elkezdett lejteni, a bokrokat fenyők váltották fel és a lejtőn végül megtaláltuk a ládát. Regisztráltunk, ettünk egy szendvicset és indultunk vissza a csúcsra, onnan tovább. A csúcs előtt sikerült megint bekeverednünk a bozótosba, itt már tényleg az orrunk után mentünk, nekem például sikerült az utolsó métereken rálépni egy olyan ágra, amibe kicsit feljebb kapaszkodtam. Az eredmény az lett, hogy a lábamat lenyomva a földre mentem utána a többi részemmel is, jobbra be az ágak közé. Ilyenkor jó, ha az ember nem egyedül túrázik, mert van, aki kiröhögje… Végülis újra fent voltunk a kilátó mellett, majd elindultunk lefelé. Tettünk egy szép kört, miközben az út szépen lassan ereszkedett lefelé, majd egy erdészház mellett újra elindultunk felfelé. Megkerülve egy erdősávot, visszanézve gyönyörű látvány tárult elénk a zúzmarával borított hegyoldal és a távolban fehéren csillogó kilátóval. Ezután némi mászás következett az erdei úton, majd letérve a dózerútról, megkerestük a harmadik ládát. Immár rutinosan csináltuk, a helyszínre érkezve már-már rutinos mozdulatokkal vizsgáltuk át a terepet a láda után. Itt nem időztünk sokat, hamarosan újra a dózerúton voltunk és ezzel azt hittük, hogy a túra be is fejeződött, nincs más hátra, csak vissza az autókhoz. Nos, valóban, haladtunk a széles dózerúton, egészen addig, amíg el nem értük a sárga kereszt jelzést, amelyet Gabe egymásodperces frissítésű trackeléssel felmért. Ha ezt még mások is megteszik, akkor az útvonal rákerül a hivatalos GPS-turistatérképre (hogy hívják?), és ezután ezt az útvonalat is figyelembe vehetik a vállalkozó szelleműek az útvonal-tervezésnél. Hamarosan az autóknál voltunk, azonban a GPS-kalandozások nem értek véget. Budakeszi határában a körforgalomnál jobbra fordultunk és az első kanyarban leparkoltuk a kocsikat. Onnan már látszott a két hatalmas mamutfenyő. 1900-ban ültették őket. A fáktól 500 méterre, egy széles és elég forgalmas sétaútvonal mellett, egy hatalmas rózsabokor védelmében volt az utolsó láda, amelyet Chiiko talált meg. Összegezve, eredményes napot tudhattunk magunk mögött, hiszen túráztunk egy közepeset, megtaláltunk négy (+ egy mikró) geoládát, gyönyörű tájakat jártunk be. A túra vége felé tudatosult bennünk egyébként, hogy ezt a túrát érdemes lenne nyáron bicajjal megcsinálni, mert egyáltalán nem nehéz terep, viszont gyönyörű környék. Nagy-Kopasz, még találkozunk! Chiiko élménybeszámolója első geoláda-megtalálásáról: A túrázó csapattal a többi túrától eltérően egy kimondottan geoládás túrát szerveztünk. Itt nem a távolság és a tempó volt a lényeg, hanem az általunk kiszemelt útvonalon meglátogassuk a geoládákat.Gabe dobta fel ezt az útvonalat, mert nem csak a ládák miatt érdemes arra gyalogolni,hanem maga a kilátás is pazar volt, főleg a hegyek északi oldala, mivel a fák koronája csupa fehér volt. Előző túráinkon is ládázgattunk már, akkor tetszett meg nekem ez a keresgélős, turkálós, kotorászós játék, ami igen fel tudja dobni a gyalogtúrákat,és az ember alig várja a következő ládát. Eddig ládát nem sikerült megtalálnom, mert valaki mindig szerencsésebb volt,de ezen a túrán kétszer is rám mosolygott a szerencse. Két ládát is sikerült megtalálnom. Az elsőt a Vadász nevű helyen a Budai-hg.-ben találtam meg. Igaz, Gaber előttem észrevette, csak hagyta, hogy legyen nekem is sikerélményem, hisz látta, hogy mennyire tetszik ez a keresgélős dolog. Végre én is megtaláltam az első geoládámat!!! 🙂 Egy korhadt fatörzs rejtekében volt, amit kövekkel és faágakkal rejtettek el. Kibontásuk után egy zacskóban rejtőzött a kis műanyag doboz, mely sok kis tárgyat tartalmazott. A dobozban található kincsek átnézése után beírtuk nevünket a füzetbe, és szépen visszacsomagolva visszarejtettük a helyére. A második ládát Budakeszi határában a Mammutfenyőknél (Sequoiadendron giganteum) találtam meg a bokrokban elre
jtve gallyakkal lefedve. Igazából ez volt az első olyan láda, amit minden segítség nélkül találtam meg, kivéve a GPS által mutatott információkat :-)). Kinyitás után ezt a dobozt is átnéztük mit rejt magában, majd beírva nevünket a füzetbe visszahelyeztem az eredeti helyére és ágakkal fedtem le, hogy a következő keresőknek se legyen olyan könnyű megtalálni. Gabe egyéb megtalálásai. Fotók a túráról.