M:I:III

Mission:Impossible III. A filmet nagy várakozás és egy remek trailer előzte meg, amitől libabőrös lett az ember. Most megnéztem és megállapítottam, hogy ilyen elcseszett harmadik részt régen láttam. Először is. A film a történet közepén kezdődik. De minek? Mi értelme? Semmi. Tarantinónak bejött ez az időbeli ugri-bugri, elsütötte négyszer-ötször, de ma már uncsi. A párbeszédek bárgyúak. “Ne tegyen olyat, ami rossz” könyörög a szupertitkos szuperügynök a gonosz bácsinak, aki le akarja lőni a feleségét… A sztori bárgyu. Ha nincs ötleted, vesd be, hogy az áruló a szervezeten belül van, a régi jóbarát, főnök legyen az, de aztán kiderül, hogy mégsem ő, hanem a másik kisfőnök az… Ez már az első résznél sem jött be, de a harmadik részben kimondottan bárgyura sikeredett. A szereplők bárgyuak. Az első rész öttagú csapata ugyan kinyiffan az elején, aztán négyen törik fel a páncéltermet, nem mesterkélt. A második részben a szörnyű akcentusos osszi pacák nem nagy szám Ving-tesó-Rhames mellett. Most rögtön három hős kerül elő, akikről sokat nem tudunk (azonkívül, hogy az egyiknek felrobban a fejébe rakott bomba), és nagyjából ennyi. Maggie Q csinos és kész. Slussz. A gyenge sztorit meg lehetett volna támogatni egy jó rendezéssel, de J.J.Abrams-nak nem jött össze túlzottan. Úgy járt valahogy, mint a Charlie angyalai második része; egy videokliprendező csinálta (valami ostoba művésznévvel nyomul), a film videklipekből áll. 5 perc is kifullad. A tárgyfilm is így járt. Egy sorozat-pilotot (hosszabb bevezető rész) látunk, a felénél (45-50 perc) úgy kifullad, hogy a közönség soraiban hangos ásítozás hallatszott (jó, ok, későn játsszák és nem Nobel-díjas atomfizikusok járnak moziba, elismerem). És most jön a lepelszaggatás (aki nem látta a filmet és meg akarja nézni, most ne olvasson tovább!). A Mission: Impossible lényege, elkapni valakit/elrabolni valamit, amit mindenki lehetetlennek tart. Ebben a részben el kell rabolni egy nyúlláb nevű dolgot, amiről csak annyit tudunk, hogy 850 millió dollárt adnának érte a rosszfiúk és hogy alighanem valamilyen biológiai fegyver lehet. A kívánt tárgy tehát nem elég megfogható, ezáltal érdektelen. Egy irodaház kinézetű vegyifegyver-laborban tartják, ahonnan Ethan Hunt úgy hozza ki, hogy semmit sem látunk belőle. Az eddigi filmek csúcspontját jelentő “kihozom a szajrét a nagyon jól védett helyről” jelenet nem létezik. Ehelyett kapunk egy hintás ugrálást és egy bezárt ablakon kiugrást. Ennyi, semmi több. Kapunk továbbá egy ostoba üldözéses jelenetet, egy ostoba keverjük meg mégegyszer a sztorit csavart és egy parádés menekülést, fejben majdnem felrobbanó bombával, áramütéses öngyilokkal és hősies újraelésztéssel, feleség-megmentéssel. Nem tetszett. Amilyen különleges volt a második rész a hosszú hajú Cruise-zal és a John Woo-tól szokatlan, de egyáltalán nem rossz romantikus képekkel és feszes akcióval, ez annyira gagyi volt. Csináltak egy akciófilmet Cruise-nak, ami semmilyen szempontból nem fekszik a Mission:Impossible alapokra, nem több egy látványos csihipuhi lövöldözős ámokfutásnál. Kár volt, fiúk.