Elõrebocsátom, hogy még sosem voltam a Bükk maratonon, úgyhogy minden élmény új volt és így tekintettem mindenre. Az eseményt megelõzõ pénteken derült ki, hogy Gageszék nem jönnek, úgyhogy átvettem a szállásukat, így nem kell olyan korán kelni (relatív). Szombaton reggel Klareszéknál a szertárt bepakoltuk a Citronyba. Egy korai ebéd után pedig irány Eger! Majdnem sikerült becsípõdni a Forma-1 szabad edzésbe, de megúsztuk, így eseménytelen utunk volt Egerig. Móni kérésére megnéztük a Várat, mivel régen voltunk már ott, sétálójegyet vettünk és körbementünk. Egy fagyit ettünk, illetve az útkeresztezõdésben egy Coke Light-t nyújtottak be az ablakon és elindultunk Borsodnádasd felé. Borsodnádasdról majd külön írok, röviden csak annyit, hogy gyermekkoromban többször töltöttem ott a nyarat, ám 1986-ban a nagyszüleim elköltöztek onnan és azóta nem jártam ott. Hát most kapóra jött ez a szabad délután és ellátogattunk oda. Borsodnádasdról jövet végül is nagy nehezen megtaláltuk a rajt/cél területet, ahol öten hallgatták éppen a rock koncertet. A szervezõk megmutatták, hogy hová tehetjük a csapatsátrat és Évával kiegészítve néhány perc alatt felállítottuk a sátrat és a bringatartót. Ezután – egyeztetve a szálláson lévõkkel – a Tescoban vacsoráztunk és bevásároltunk. A szállásra menet Ádámék is hozzánk csapódtak, relatív egyszerûen odataláltunk. Este már nem igazán történt semmi különös, pingpongoztak, vacsoráztak, ilyesmi. A szállásunk, a Bocskai apartman volt, ami elég jónak tûnik hosszú távon is (leszámítva az Eger belvárosi szorzót), úgyhogy eltesszük. Reggel úgy céloztuk meg, hogy nyolcra kiérünk, mivel a közép táv kilenckor indul. Ez sikerült is, behordtuk a cuccokat és még sikerült kiállni is, mielõtt mindenfelé autók álltak szanaszét. Az idõjárás elég hektikus volt. Érkezésünkkor sütött a Nap, késõbb aztán beborult, kicsit esett, fújt a szél. Nagyjából ez a változatosság egész nap megmaradt, úgyhogy lehet mondani, ocsmány idõ volt. Kilenc elõtt felsorakozott a közép táv, idõben elrajtoltak. Vicces volt, hogy a rajt után percekig jöttek még a versenyzõk és vágtak neki a távnak. Ilyet még nem nagyon láttam. A hosszú távhoz sorakoztunk, Janimacival, Phuval, Proffal, Pinyoval és Ádámmal. Ádám elment melegíteni, Pinyo rájött, hogy bezárta az autóba a kulcsot, úgyhogy elindult Budapestre a pótkulcsért, hát ilyenek történtek ott. Aztán jött a beszólítás, a profikat elõrehívták. Itt jött a hétvége egyik legvitatottabb pillanata, amikor az egyik rájder kijött a csoport közepérõl, elõvette péniszét, a kesztyûs kezével megfogta, mint amikor a zöldséges a fogóval a koviubit szedi ki a hordóból és megkönnyeztette. Hát, nem volt egy magaskultúrális élmény… (fotó nem készült) Aztán rajt, elindultak. Néhányan itt is lemaradtak, aztán nagy tempóban indultak. A rövid táv rajtja nagyobb létszámmal járt, hamar lezavarták tízkor. Ittam egy kávét habbal százötvenért és elindultunk nemisttel az Egeres völgybe fotózni. Többé-kevésbé odataláltunk, mire odaértünk, a középtávosok száguldottak már lefelé, és sajnos éppen egy rövidtávos sem, úgyhogy elhibáztuk a dolgot és jócskán felsétáltunk a középtávosok pályáján, a rövidtáv csatlakozási pontját keresve… Elõször Árpi és Chiiko jött felénk kurjongatva, Árpi bemutatott egy blokkolós fékezést és mentek tovább. Utánuk sokan jöttek, sorrendben kb. Roobi, Veronika, Laci, schat, Klaresz, Éva. Végülis eleredt az esõ nem kicsit, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy lejövünk onnan. Akkor láttuk, hogy a rövidtáv jobbról (menetirány szerint) csatlakozik be a pályába és bizony már nagyon sokan elmentek, többek között nemist lánya is. Így aztán visszamentünk az autóhoz, szépen visszamentünk a célhoz, ahol sikerült beállni a sátor mellé. Lassan elkezdtek jönni a célba az emberek, szorgalmasan fotóztam, a lábam egyre jobban fájt… Végül beültem a sátorba, úgyhogy volt, akinek a célbaérésérõl lemaradtam. Szépen lassan mindenki célba ért, de döbbenten tapasztaltuk, hogy a korábban még tiszta kerékpárosok egyre nagyobb sárkupacokat hoznak be a bringájukon, egyre többen lettek a láncszakadásos, váltótöréses futva célba érõk. A mieink közül a legnagyobb kárt talán Roobi szenvedte el, aki elcsúszott egy lejtõn és elgörbítette a váltópapucsot, amely szinte beleért a küllõkbe. Délután az addigi szemerkélésbõl lett egy kiváló esõ, aminek örömére végül felraktuk a sátorra a vízálló ponyvát, de aztán elállt az esõ, szóval csak szívatott minket, ahogy kell. A nap végére az esõfelhõk is elmentek, úgyhogy az eredményhirdetés már jó idõben zajlott. Nemist lánya harmadik helyen végzett a korosztályában, Veronikához hasonlóan, aminek nagyon örültünk. Az eredményhirdetés után volt még tombola, addig mi összepakoltunk. Addigra ért be a két hosszútávosunk, Ádám és Ködmönbá. Végül az autópályáig együttmaradt a csapat, ott azonban elengedtem a lovakat és siettünk haza. Mondjuk amikor megelõzött egy kb. 20 éves VW egy kenuval a tetején, akkor azt mondtam, hogy “na azért ezt ne…” Siettünk haza, leadtunk Bicó bicaját Káposztáson és mentünk a szertárba kipakolni. Hát így történt az elsõ bükk maraton, ahol még csak mint “bestboy” vettem részt… Eredmények: http://www.bukkmaraton.hu/2006/cuccok/eredmeny/2006/bukk_eredmeny.pdf Fotók: http://www.flickr.com/photos/azso/sets/72157594227346361/show/