Évadzáró ünnepi vacsora élmények

Adós vagyok egy kiadós beszámolóval a vacsoráról, hogy ne csak a száraz formaságokkal foglalkozzunk itt. A szerda esti csúcsforgalomban lehetetlen volt odaérni idõben a Mongol Barbecue étterembe, de nem volt ezzel semmi gond, végülis háromnegyed hétkor megérkezett Éva is, utolsóként. Ekkor tartottam a beszédet, amely egész jól sikerült ahhoz képest, hogy szinte egyáltalán nem szoktam beszédet tartani. Persze a rutinos szónokokhoz képest egy zsebpiszok volt, de azért igyekeztem. A beszéd végén Laci emelkedett szólásra, és megemlítette, hogy a beszédbõl kimaradt az elnökség méltatása, úgyhogy ezt most megteszi õ. Szavait taps fogadta. Õszintén szólva, ez nagyon jól esett, bár fontosnak tartom elmondani, hogy az elnökség semmiképpen sem babéraratásra készült, olyannyira, hogy az egész vacsora ötlete sem tõlünk ered. A beszédek után a pincér-kiasszonyok segítségével nekiláttunk az elõételeknek, amelyekbõl mindenki 2-3 fajtát rendelt, merthogy kis adagokról van és akkor ki kell próbálni. Ilyenek voltak, hogy rákolló, lazac, kecskesajt áfonyaszósszal… Utána következett a sütéshez járulás, sokféle elõre elõkészített hús volt, kicsit más jellegû választékkal, mint a Trófea hasonló része, de mindenképpen a bõség zavarával. Itt aztán mindenki kiválasztotta magának a megfelelõ étket, és nekiálltunk jóízûen falatozni. Ennek hamar az lett a vége, hogy mindenki csak jóllakottan vigyorgott… Ezután több órányi beszélgetés zajlott, ahogy lassan sikerült megemészteni a rengeteg finomságot. A pincérek folyamatosan töltötték az italokat és amikor látták, hogy elteltünk, megadták a kegyelemdöfést; desszert? Nos, a desszert-futam gyõztese egyértelmûen VeraJedi volt, aki mint egy etióp éhezõ, az összes fajta édességbõl kért, volt, amibõl kettót. “Csak nehogy éhen haljon az úr” – reagált a pincérnõ, mi meg gurultunk a röhögéstõl. És tényleg, egy másik pincérnõvel tért vissza, hozva a rengeteg desszertet “Tedd csak le az úr elé mindet” utasítással… Jedi nem halt éhen. A desszert után lassan elkezdtek az utolsó metrót megcélzó emberek elszivárogni, úgyhogy fél éjfélkor mi is feladtuk és hazamentünk. Persze aki már járt így, az tudja, hogy az ember alig bír elaludni egy ilyen nagy zabálás után, ha sikerül is, álmában sült húsok kergetik, barbaque szósszal fröcskölik le az ünneplõs ruháját és a somlói galuska mocsárban hal éhhalált… A lényeg, hogy a vacsora jól sikerült, a hangulat remek volt! (legalábbis szerintem)