Képzelje el, hogy a tulajdoni lapon szereplõ eladótól vásárol lakást, a vételárat tíz éven át törleszti a banknak, végül azonban nem csak a lakást kell visszaadnia, de tíz évi bérleti díj és járulékai megfizetésére is jogerõsen kötelezik. Városi legenda? Megtörtént eset. Egy konszolidált, háromgyerekes családot végrehajtó zaklat és hajléktalanság fenyeget egy tizennégy évvel ezelõtt az õ rovásukra elkövetett csalás miatt. Az Index.hu cikke. Bodoky Tamás (bodoky@mail.index.hu) 2006. november 20., hétfõ 10:59

Kétségbeesett levéllel fordult a Zugügyvédhez egy elkeseredett családapa, akit egy több mint tíz évig húzódó persorozat eredményeképpen nemcsak szabályosan vásárolt és az OTP-nek letörlesztett lakása tulajdonjogától fosztott meg, de használati díj címén visszamenõleg további milliók megfizetésére is kötelezett a magyar bíróság. Elsõ ránézésre annyira hihetetlennek tûnt a sztori, hogy továbbítottuk a Hoaxkábelnek, de aztán személyesen gyõzõdtünk meg róla, hogy a megdöbbentõ történet valós. Szakértõk szerint nem is egyedi eset. Az eladó felszívódott A pénzügyi elõadóként dolgozó Tóth Imre 1992-ben újsághirdetés alapján keresett lakást, és talált is egy számára megfelelõt a békásmegyeri lakótelepen. Az eladóval, a földhivatalban is bejegyzett tulajdonos T. Jánossal annak rendje és módja szerint megegyezett, az adásvételi szerzõdéssel és a tulajdoni lappal lakáskölcsönt igényelt az OTP-nél, amit meg is kapott: az egymilliós vételárból ötszázezer forintot a bank közvetlenül az eladónak fizetett, a lakás tulajdonjogát a földhivatal átírta Tóth Imre nevére. Az akkor még boldog vevõ a bankban látta T. Jánost utoljára: a férfi a pénz átvétele után köddé vált. Tóth beköltözött a lakásba, ahová néhány hónappal késõbb becsöngetett Sz. Károly, és arról érdeklõdött, mi a fenét keres Tóth a lakásában, hogy került oda? A vidéken élõ Sz. Károly azt mondta Tóthnak, hogy a lakás az övé, T. János csak bérelte azt. Állítása szerint T. János ugyan meg akarta vásárolni a garzont, és készült is adásvételi szerzõdés köztük, T. János azonban eddig csak foglalót fizetett, a pénz fennmaradó részével adós maradt neki. Mint a pereskedés során késõbb kiderült, a T. János és Sz. Károly között született adásvételi szerzõdés földhivatalhoz beadott, illetve Sz. Károlynál maradó példánya nem ugyanazt tartalmazta, és a bíróság végül írásszakértõi vélemény alapján Sz. Károly példányát fogadta el hitelesnek, a lakás T. János nevére történõ átírásának alapjául szolgáló példányt pedig hamisnak nyilvánította. A volt tulajdonos perelt Sz. Károly elõször csak a vitatott adásvétel után másfél évvel perelte be Tóthot, a T. János földhivatali tulajdonjogának bejegyzése elõtti állapot visszaállítását kérve. Tóth büntetõfeljelentést tett T. János ellen csalás miatt, õt azonban nem találta meg a rendõrség, és bár a több mint tízéves persorozat során mindig beidézték, egyszer sem jelent meg, és a rendõrök sem hozták. Késõbb a rendõrségen azt mondták Tóthnak, hogy az ügy elévült, ha csalt is T. János, öt év elteltével már nem vonható felelõsségre érte. Eközben Tóth megházasodott, gyerekei születtek, és közben szorgalmasan törlesztett: a lakáshitelt tíz év alatt kamatostul visszafizette az OTP-nek. Tóthék csúnyán ráfáztak Sz. Károly közben több pert is indított Tóth ellen. A tulajdonjog ügyében elsõ fokon a felperes nyert, Tóth ügyvédje azonban ellenkeresettel élt, amit elsõ fokon aztán õk is megnyertek. Ekkor Sz. Károly fellebbezett, és a tulajdonjog mellett bérleti díj megállapítását is kérte. Noha Tóth jóhiszemûsége az egész eljárás során nem kérdõjelezõdött meg, a bíróság több mint tizenkét évvel a vitatott adásvétel után Sz. Károly tulajdonjogát jogerõsen visszaállította. Tóthéknak 2004-ben menniük kellett: ekkor minimális önerõvel, egy újabb bankhitel mellett – eladósodva a családnál és a barátoknál is – vásárolták jelenlegi lakásukat, ahol már három kiskorú gyereküket nevelik. A bérleti díj elbírálásának ügyét egy korábbi idõpontban a bíróság visszautalta elsõ fokra, az eljárás újrakezdõdött, és 2005-ben Tóth ismét jogerõsen pert vesztett: járulékokkal együtt 5,5 millió forint megfizetésére kötelezték használati díj címén. A bérleti díj megállapításánál a sajátjaként kezelt lakásba történt befektetéseit, a felújításokat nem vették figyelembe. A végrehajtó nem alkuszik Miután elveszítette az idõközben 7 millióra nõtt piaci értékû lakás tulajdonjogát, és a megvásárlására anno felvett bankhitelt teljes egészében letörlesztette, Tóth Imrét jelenleg végrehajtó zaklatja: bankszámlájáról inkasszóval pénzt hívott le, azt zároltatta, és az új lakásban lévõ tulajdonrészére is végrehajtást kért. Az öttagú család kizárólag az apa keresetébõl él, mivel feleségének a gyes letelte után felmondtak, így más lehetõség híján jelenleg fõállású anya. A bérleti díj jogcímén keletkezett adósságra részletfizetési lehetõséget kértek Sz. Károly ügyvédjétõl, illetve az adósság behajtásával megbízott végrehajtótól, de azok elutasítóak, és egyben, azonnal követelik az összeget. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bankhitelbõl és kölcsönökbõl vásárolt új, oszthatatlan ingatlan felét nemsokára elárverezhetik a család feje fölül. Tóthék nem értik, hogy ha sem a földhivatal, sem az OTP nem hibázott tizennégy éve, ha a rendõrség nem tudta elõkeríteni a tettest, miért pont nekik kell az ügy összes negatív következményét viselni. “Hogyan lehet törvényes és jogos az, hogy bérleti díjat fizessek visszamenõleg egy olyan ingatlan után, amelyet megvásároltam és kifizettem, és aminek tulajdonjogát csak 2004-ben vesztettem el bírósági ítélet alapján?” – teszi fel a kérdést a károsult, miután már minden jogorvoslati lehetõséget kimerített, és ügyvédje szerint is fizetnie kéne, de egyszerûen már nincs mibõl. A Zugügyvéd szakvéleménye Az Index Zugügyvéde szerint sajnos a hatályos jog alapján elképzelhetõ egy ilyen történet. Az ügy során Tóth Imre egyet tehetett volna: amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem a tulajdonostól vette meg a lakást, kiköltözik, és az OTP-hitelt átteteti az új lakásra. A bérleti-használati díj megítélése sajnos jogszerû, még ha méltánytalan is. Viszont hiába próbálják végrehajtás alá vonni új lakásában a tulajdonrészt, minden bizonnyal terhelési és elidegenítési tillalommal terhelt az ingatlan, úgyhogy a lakáshitel kifizetéséig a végrehajtást nemigen tudják érvényesíteni.