Igazán mozgalmas és élvezetes futamot láthattunk vasárnap este. Két igazán esélyes volt, Hamilton és Alonso, a két McLaren-es, akik ölték egymást minden fronton, illetve Raikönnenek volt matematikai esélye. A McLaren-belviszályból Alonso jött ki jobban, az újonc a pályán veszítette el a türelmét, ami ezúttal az első világbajnoki címébe került. Alonsonak viszont nem ment a járgánya, úgyhogy csak abban bízhatott, hogy mindkét Ferrari kiesik előle, amire volt esély, de nem következett be.

Egy támadhatatlan helycserét követően Kimi az élre állt és nyert, megelőzve riválisait, a matematikai esélyt készpénzre fordítva.

Nagyon izgalmas verseny volt, Hamilton elfékezte magát az egyik kanyarban, majd pedig állítása szerint rossz gombot nyomott meg a kormányon, amitől nem tudott sebességbe kapcsolni.  De voltak más egyéb remek pillanatok is.

Az első versenyén szereplő ifjú Nakajima elgázolta a szerelőit,
méltó módon nevéhez és apja szelleméhez (bár még él az öreg Naka).
A három kiállásos taktikán lévő Heidfeld olyan mesterien előzte meg Alonso-t, hogy öröm volt nézni, mint ahogy Kubica mesteri előzése is parádés volt.

És bár a McLaren megóvta az eredményt, mert a Williams és a BMW a megengedettnél hidegebb üzemanyaggal próbálkozott (ezt vajon hogyan derítették ki, amikor még a vizsgálatok szerint sincs rá bizonyíték?), ezért elvileg van rá esély, hogy nem Kimi a világbajnok, szerintem azonban nem merik megcsinálni, hogy elvegyék tőle és a Ferraritól a jól megérdemelt díjat.

Go, Kimi, go!