Most jut eszembe, hogy a szombati beszámolóból kimaradt az a nyugdíjas sprinter néni, aki nagy derültséget okozott nekünk.

A Hősök fasoránál a HÉV-sínek előtt pirosat kaptunk, jött a HÉV. Félig befordulva, félig a mellékutcában állva vártunk, sorban, az autók mellett. Jött egy kb. 150 centi magas néni (75+ év, ősz haj, stb), konkrétan lecseszett minket, hogy ne álljuk el az útját. Majd miután köpni-nyelni nem tudtunk, átrongyolt közöttünk. Eközben jött a HÉV jobbról. Beállt a megállóba és kinyitotta az ajtókat. Nénink elképesztő sprintbe fogott  a HÉV irányába. Kb. öt méterrel a jármű ajtaja előtt lelassult. Mi már rajta voltunk a sztorin, nem tudtuk mire vélni a lassulást. Ezután újra begyorsult, majd ahogy elkezdett csipogni a HÉV ajtaja figyelmeztetvén a közeli bezáródásra, megint meglassult. Végül egy végső rohammal felugrott a HÉV-re, ajtók záródnak és már indult is a szerelvény. Mi pedig onnan a fénysorompótól integetve és éljenezve gratuláltunk ehhez a nem mindennapi sportteljesítményhez.

Szemetek vagyunk? 😀