… szubjektív története következik.

Nem akarok úgy járni, mint az októberi Árpád-hídi tankcsapdával, amelyről végülis egy sort sem írtam, pedig lett volna róla véleményem… No tehát, ugyebár túl vagyunk a sokkon, az első magyar szmogriadó, amikor korlátozták a lakosság gépjárműhasználatát, nos, kudarcba fulladt. Persze, elsőre amúgy se lett volna fájdalommentes letolni az emberek torkán egy ilyen dolgot, de a bürokrácia megtette nekünk azt a szívességet, hogy a sajátunknak érezzük az első magyar szmogriadót; kicsi, büdös, kemény, szankciómentes – de a miénk…

A szmogriadót vasárnap reggel emelték riasztási fokozatra, vagyis ettől a pillanattól kezdve csak a páratlan számú járművek közlekedhettek volna, azonban a rendelet előkészítésébe és végrehajtásába több malőr is csúszott.  Az egyik legfontosabb az volt, hogy a rendőröknek csak figyelmeztetési jogkörük volt, illetve egyes sötétzöld környezetvédők szerint fel lehetett volna az autósokat jelenteni a helyi jegyzőnél, akinek 100-500 ezer forintos büntetési jogköre lett volna, azonban erre nem került sor.

Az sem volt (és most sincs) végiggondolva, hogy a városba érkező autósok vajon hogyan tudnák elérni a tömegközlekedést, amikor a járatok többsége nem éri el a városhatárt. Így a távolról érkező autósnak be kellene jönnie a BKV-járatokig, ahol ugyebár nem létező P+R parkolókat találna csak, amelyek nem igazán hatnak ösztönzően.

Azon is érdemes lett volna elgondolkodni a BKV és a városvezetés helyében, hogy a szmogriadó idejére ingyenessé tegyék  a közlekedést, vagy legalábbis egy jegy érvényes lehetett volna egész napra, vagy valami hasonló. Nyugaton ez működik és ösztönzőleg hat az autósokra.

Persze hétfőn érezhetően kisebb volt a forgalom, a páratlan rendszámú autók fele otthon maradt, a másik fele nem fordított agykapacitást, szervezést arra, hogy összefogva a szomszédokkal vagy kollégákkal jusson el a kívánt helyre.

A magam részéről hétfőn elmentem, beszereztem egy Respro City maszkot a Berguson kerékpárüzlet ruházati szekciójában, valamint egy pár világító “küllőprizmát” a Kapos-féle Reflex-shopban, vasárnap gumit cseréltem, úgyhogy kedden kicsit bátran, talán vakmerően vágtam neki a -6 fokos reggelnek. 

A maszk jól vizsgázott, leszámítva, hogy először volt egy kis légszomjom, illetve kicsit szédültem, mert túl szorosra sikeredett felvenni, de megigazítottam és mentem tovább. A kerekem persze lapos volt, végül az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő Shell-kútnál tudtam felfújni, mert a többi kompresszor nem működött (nyilván a hideg miatt). Végülis eseménytelennek mondható utam volt, simán beértem.

A szmogriadót végülis kedden reggel lefújták, úgyhogy elmúlt a veszély és a korlátozás. Szerdán szabin voltam, csütörtökön pedig a tűzhely beszerelése miatt autóval kellett jönnöm, úgyhogy egy kicsit hozzájárultam én is a szmog elmúlásához (bár igazából a tavaly beszerzett vadiúj katalizátorral járultam hozzá…).

A hatóságok a megfelelő rendeletek elkészítését ígérik rövidesen, úgyhogy a következő alkalommal már nem lesz se ekkora sokk, se ekkora fejetlenség, se ekkora lazaság… 

Addig is el kellene gondolkodni azokon a dolgokon, amit korábban írtam (környezetbarát energia- és hőtermelés, környezetbarát városi közlekedési eszközök arányának növelése, a rekultivációk gyorsítása, fásítás,az építkezések szigorúbb ellenőrzése, a város folyamatos takarítása, stb.). Hátha csökkenne a környezet terhelése…