Hatodikai hír volt, hogy megvárják az augusztus 20-i ünnepséget (Red Bull Air Race, tüzijáték), és utána zárják le véglegesen a hidat. Az állványozást előbb elkezdik, de a forgalom elöl augusztus 21-én fogják lezárni, csak a tömegközlekedés közlekedhet rajta. Én hülye vagyok ehhez, úgyhogy nem értem, hogy a villamoson kívül miért kell a buszokat is felengedni egy építés alatt álló hídra, de biztosan megvan az oka. Mindenesetre augusztus 21-től horror-dugók várhatóak a városban emiatt.

A budai oldalon folytattam a sétát, amely kezdett egyfajta időutazássá válni. Tettem egy kitérőt a Przemysl emlékmű felé egy fotó kedvéért, majd elhesegettem egy csumpeszt, aki cigit akart lejmolni, aztán visszatértem a fő témához. A budai déli járda egy döbbenet. A kiálló feljáró alá van egy vasszerkezettel dúcolva, az tartja. A lépcsőfokok több helyen igen-igen dilettáns módon vannak kijavítva, a fotókon látszik. Borzalom. A lépcsőn magán pedig szinte mindenhol repedések, felfagyások húzódnak, néha csak a graffiti tartja össze, néha az sem. Minden szanaszét repedve, fagyva, dől minden jobbra-balra.

x

Ezen a járdán sikerült egy életerős nyárfa csemetét fotóznom az egyik megerősített oszlop tövében. Erre már nincsenek szavak. Sok, már ismerősként rámköszönő anomália (kidőlt korlát pl.) mellett ezen szakasz fénypontja volt az éjszakai buszjárat táblája. Rögzítése, kivitelezése gondolom több napnyi gondolkodást követelt kiötlőjétől. Gonosz vagyok, vissza is vonom, alighanem ezt néhány óra alatt összehozták. A több nap a híd közepén lévő villamosmegálló egyik meglepő kiegészítőjének kitalálásához kellett alighanem, úgyhogy erről majd a maga idejében (2 nap múlva). Ahogy átpillantottam a villamos-megállóra, rá kellett jönnöm, hogy ez általános jelenség lehet a hídon, csak nekem most szúrt szemet (mentségemre szolgáljon, hogy az általam bejárt irányban ez volt az első ilyen). Kész csoda, hogy nem okozott balesetet, sérülést ez a tábla (vagy bármelyik).

A híd közepére érvén ismét elmerültem a húgyszagú kortárs galériában, amely eredetileg aluljáróként funkcionált. Az itt készült fotókat hamarosan bemutatom, nem akarom lelőni a poént. Innen a Margitszigetre folytattam az utamat, amelyről lesz néhány kép külön, majd folytattam sétámat az északkeleti járdán, amelyet a következő részben mutatok be.