Múlt szombaton Mónival Zsámbékon jártunk, a premontrei templomromnál. Ezen fotótúra Koós Miklós barátom által válogatott képei alkotják a mai Hazajáró rovat cikk alapanyagát. Nem is venném el nagyon Miklós kenyerét azzal, hogy itt most hosszasan mesélnék a templom történetéről, a város történetéről, pláne nem szívesen értekeznék építészeti kérdésekben, úgyhogy inkább a fotózásról szólnék. A helyszín rendkívül kulturált, frissen vágott, gondozott gyep veszi körül a romokat. A 600 forintos belépőért cserébe a romterület bejárható, illetve a kolostor megmaradt pincéjében lévő kőtárat is meg lehet tekinteni. A tárlat és a rom környezete rendkívül korrekt és ápolt.

Két észrevétel azért csak van ezzel kapcsolatban:

• A szerény belépődíj ellenére tanúja voltam egy család érkezésének, akik a belépődíj létezéséről tudomást szerezve feldúltan közölték, hogy akkor ők inkább nem mennek be.
• Egy makett, rajz a templomról segítene elképzelni, hogy hogyan is nézhetett ki fénykorában a rom.

Hazafelé beugrottunk az Üvegtigrishez (erről majd később lehet olvasni), illetve útba ejtettük a Lehel téri templomot, amely (ez a részlet talán kevésbé ismert) a zsámbéki templomromot először restauráló Möller István tervei alapján épült, nem titkoltan a zsámbéki templomrom stíluselemeinek felhasználásával és annak bemutatására. Nekem érzésre a Lehel téri templom nagyobb, sokkal nagyobb épület.

Következzenek a képek, jó szórakozást kívánok: