Egyszerűen nem tudtam rövidebb címet adni, na!

Szóval, miközben alkotói válságban vagyok (ha csak ránézek a megírandó posztok listájára, még jobban elmegy a kedvem az írástól), úgy tűnik, a forró téma kicsit megpörgeti a dolgokat körülöttem is…

Szóval, @kelt megkeresett pár kérdéssel egy készülő cikkhez a témában, így aztán örömmel jelentem, hogy a frissen (ma reggelre) feltöltött nagy budapesti panorámám bekerült az Origo.hu-n megjelent cikkébe.

Őszintén szólva, nagyon örülök, hogy amatőr szárnypróbálgatásaim ennyire felkeltették valakinek a figyelmét. Azt kell mondanom, hogy bár ezt a fajta fotózást nem lehet igazából fotóművészetnek tartani (illetve én nem feltétlenül tartom annak), a technika kínálta lehetőségek, a végeredmény nézőkre gyakorolt hatása sokkal-sokkal nagyobb, mint eddig bármelyik fotómnak.

A képre kattintva a panoráma megtekinthető!

Az 517, némileg megváltoztatott fehéregyensúlyú illetve csökkentett zajszintű fotóból végül egy 6.5 gigabájtos fájlt készített a számítógép. Pénteken este úgy hagytam ott, hogy a folyamat közepén álldogált a “bitkígyó” egy jó ideje, minden fizikai és virtuális memóriát felzabálva, de hétfőn reggel készen várt a fájlocska, úgyhogy nem tudom mennyi idő alatt készült el, de jó sokáig tartott.

A feltöltés elsőre sikerült (mint eddig mindig), a upc hálózata végülis jól teljesített, reggelre fel volt töltve a fájl.

A fenti képre kattintva a panoráma megtekinthető a gigapan.org-on.

Ennyit a technikai részletekről. A lényeg az lehet kábé, amit @kelt is megfogalmazott: akár hobbifotósként is készíthetünk igényes panorámaképeket (igényesebbeket, mint az enyém), nem kell hozzá milliós felszerelés. Amit én tennék ehhez hozzá, az az, hogy hobbifotósként fontos, hogy megmaradjon az a cél, hogy azt a látványt próbáljuk meg ábrázolni, ami megörökítésre méltónak tartunk, oly módon, ahogy méltónak tartjuk. Ha ez az eszköz a panorámakép, akkor láthatjuk, hogy milyen remek eszközök állnak rendelkezésünkre ehhez.  Talán ez a lényeg.