Két átmulatott éjszaka utómunkálatokkal töltött szessön után lassan elkezdem csorgatni a képeket a hétvégi repülőnapról. Nagy sikert okozott fotós körökben a griffmadár seggéről készült HDR felvétel, ami megtekinthető a fotóblogban….

A ma reggeli meglepetést egy másik kép jelentette. Már régóta nyomon követem az izraeli légierő fotósának fotóit, és ma reggelre mit látok? A kecskeméti betonon álló Hercules tetejéről készített fényképét!

Ezek szerint itt járt (a MIG-29-es képnél írja, hogy hirtelen jött ötletet követte az elhatározás), feldobott rögtön két képet, nanáhogy sokkal-sokkal jobbak, mint az enyémek közül bármelyik… Namindegy.

Csőrike 2.

Szóval, felküzdöttem a gépre a fájlokat, feldolgoztam őket, majd’ 1200-ból lett 170. Elégedetten hátradőltem. Aztán tegnap, ahogy nézegettem őket, rájöttem, hogy a képek kékek! Valami egészen tragikusak a színek, a fehéregyensúly miatt, de a színek egymáshoz képest is néha egészen katasztrófálisak, úgyhogy nekiestem újra és feljavítottam a fontosabbakat. De őszintén szólva még filózok, hogy véletlenül ne essek-e neki újra hétvégén, mert még mindig nem vagyok maradéktalanul elégedett…

Persze a silány eredményhez hozzájárul az is, hogy gyakran mentek a repülők (értsd: nagyon gyorsan mozgó általában sötét színű vasmadarak) a sötét felhők előtt és alatt, úgyhogy némelyik képen leginkább az infracsapda a főszereplő…

Szóval, lassanként érkezik a sztori és a képek is, némi magyarázattal…