Fotóséta: Boldogkői vár

Fotósétáim ezen darabja némiképp eltér a sorozat többi tagjától, ez ugyanis nem fog bekerülni a Hazajáró rovatba, ugyanis Miklós már járt itt korábban. Abban is extra, hogy ezt a helyszínt nem Mónival, hanem a kollégáimmal látogattam meg. Mindegy, vágjunk bele!

Egy héttel a Vértes-túra után a céges csapatépítő tréning részeként ejtettük útba eme várromot a Zemplén-hegység keleti oldalán. (Azóta tematikus vártúráink alapján egyértelműen érik egy Füzér-Regéc-Sárospatak-Boldogkő vártúra – bár nem pont ebben a sorrendben, és kizárólag saját szórakozásra, hiszen ezeket a Hazajáró rovat már feltérképezte korábban.)

De miér rom?

Nos, a várat először 1282-ben említi irat, az építésének dátuma nem ismert. A vár építése korábbra, nyilván az ismert ok, a tatárjárás utáni nagyszabású vár- és erőd-építések időszakára.

Az Árpád-ház kihalása utáni interregnumban Aba Amádé emberei foglalták el a várat, akik Csák Mátét támogatták (már megint ez a Csák Máté!). Mivel Anjou Károly legyőzte őket, a vár királyi birtok lett. Több család birtokolta a várat és környezetét, majd Mátyás idejében újra királyi birtok lett.

A XV. század nagy bővítéseket hozott, majd a török megjelenésekor elég gyakran cserélt gazdát a vár. Mivel stratégiai helyen volt, értéke felértékelődött, gyakran cserélt gazdát jó áron. öbbször is ostromolták (pl. a bujdosó kurucok 1674-ben), de nem sikerült a várat bevenniük. A császári csapatok 1676-ban Fűzér, Szerencs és Kisvárda mellett Boldogkőt is robbantani kezdték. A XVIII. század utolsó harmadában Thököly Imre szerezte meg a várat több más várral együtt. Thököly Imre birtoklása alatt, 1682-ben készült el a második nagy várfelmérés, amely sokkal részletesebb az elsőnél. Ahmed, váradi pasa 1685 őszén elfogatta Thököly Imre  felső-magyarországi fejedelmet azzal a szándékkal, hogy a bécsi udvarnak kiszolgáltatva békét vásároljon az egyik vereségét a másik után elszenvedő töröknek. Erre a hírre a még megszállás alatt lévő várak őrségei sorra meghódoltak az előrenyomuló császári katonaságnak, így Boldogkő vára is kardcsapás nélkül jutott a Habsburg zsoldosok kezére.


Pusztulása 1701-ben következett be, mikor a kiküldött császári különítmény puskaporral részben felrobbantotta a védőműveit. A kuruc szabadságharcban nem játszott hadi szerepet, mivel azonban 1715-ben a lőcsei jezsuiták birtokolta épületekben gabonaraktárt rendeztek be, nem bontották el falait. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Pécsújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos, aki nem itt, a kényelmetlen és romossá vált erődítményben, hanem először a vár alatti kúriában, majd a völgybeli jobbágyfalu területén építtetett barokk stílusú kastélyában lakott. A 19. század végén a földbirtokos Péchy család a középkori erősségben helyreállítási munkálatokat végeztetett, aminek során a lerombolt várfalak egy részét kiegészítették és a palota ablak-, ajtónyílásait csúcsívesre cserélték ki, ezért sok helyen nem állapítható meg az eredeti. A várat 1945-ben államosították, 4000 kataszteri hold földbirtokkal együtt.

Romjainak helyreállítását az 1960-as években kezdték el a műemlékvédelmi szakemberek. Ezután a palotarészben az 1990-es évekig 47 férőhelyes turistaszállóként működött. A vár és környéke 1984. decembere óta a Zempléni Tájvédelmi Körzet része.
2002-ben újabb feltárási munkák kezdődtek meg, ennek során két torony védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült. Emellett Az “oroszlánsziklán” egy sziklakijáró épült.

Ottlétünkkor a sziklakijáró sajnos le volt zárva, pedig egy nagyon különleges dolog lehetne és a látvány is fantasztikus lenne onnan.

Itt egy kicsit fejlettebb üzleti érzékkel működnek a dolgok, úgyhogy szednek belépőt, képeslapokat lehet kapni. A palota épületében kiállítás működik, illetve a várpincében is szoborkiállítás tekinthető meg. A vár alatti parkolóban elvileg egy étterem található, ottjártunkkor nem üzemelt éppen.

Szép kilátás nyílik a Hernád völgyére, a vár tövében elhelyezkedő falura, Boldogkőváraljára és a környező hegyekre is. Nagyon szépen rendberakott és karbantartott emléke ezen vidék viharos múltjának.

A jelen tanúja az a gyík volt, aki hagyta magát a vár alatti ösvényen fotózgatni magát, sőt, még azt is megvárta, hogy átcseréljem az objektívet. A képre kattintva elérhetőek a túra többi képe a Flickr-en!