Ültünk a moziban: Tőzsdecápák 2.

Móni kifejezett kérésére mentünk el erre a fimre a moziba, ő nagy májköl döglesz rajongó. Két hete megnéztük a Tőzsdecápákat, úgyhogy fel voltunk rá készülve.Legalábbis azt hittük.

A sztori zavaros. A film azzal kezdődik, hogy Gekko-t kiengedik a börtönből. Miért volt ott? Ki tudja. Jó poén, ahogy a kezébe nyomnak egy 1993-as Motorola telefont, 2001-ben, aztán jön a felirat: 7 évvel később… és a főcím.

Vagyis a film nem arról szól, hogy mit csinált Gekko a szabadulása után, hogyan állt talpra, milyen stiklikkel került újra helyzetbe, hanem valami egész másról. Innentől kijelenthetjük gyorsan, hogy nem folytatás. A történet bizonyos pontjain megpróbálja felvenni a fonalat, amit az elején elejtett, de eznem sikerül.

Ez különösen azért érdekes, mert a beharangozókban mindvégig ezt sugallják. Trailer= átverés.

A film sokkal inkább a 2008-as válságot próbálja bemutatni, a kirobbanást, a pánikot. Ehhez jön a Gekko-féle mellékszál. Az egészet pedig leterheli a feltörekvő bróker magánéleti szála, aki Gekko lányával kavar, miközben dollár százezreket ad tehetségtelen ingatlanügynök anyjának kárai fedezésére.

A fordulatos tőzsdetörténet helyett tehát kapunk egy világvégével fenyegető melodrámát, ráadásul a világvégét még csak nem is Gekko csinálta, mint ahogy azt elvárnánk tőle…

Ha a válság kirobbanására fókuszálna a film, egész jó film lehetne, bár akkor nem lenne semmi köze a korábbi filmhez. Ezt a három erős szálat azonban nem bírja a vászon, a vége felé kezdenek kifulladni a szálak, először a válságos sztori fúj ki, aztán a szerelmi szál, végül a Gekko-s.

Komolyan mondom, ott ültem a végén és egyre türelmetlenebbül vártam a végkifejletet, hogy ebből mit fognak kihozni. Lesz valami csavar a sztoriban? Netalán egy béna cliffhanger a folytatáshoz?

Amilyen lassan indult az egész, olyan összecsapott lett a vége. Kár érte.

A színészekről. Nos, lehet, hogy Douglas utolsó filmje volt, de ezt nem nevezném csúcsnak. Shia LeBouf hozta a  szokásos formáját, semmi kiemelkedő. A Winnie Gekko-t játszó Carey Mulligan borzalmas volt, a szerepe, figurája is az, azt végülis jól hozta. A legnagyobb poén azonban Charlie Sheen megjelenése volt, az egyetlen vicces pillanat az egyébként nagyon komoly filmben.

Így utólag azt kell mondanom, hogy Oliver Stone nem tudta eldönteni, hogy csináljon egy kasszasikert, vagy csináljon egy dokut a válság kezdetéről, így aztán egybekeverte a kettőt, amiért nagy kár. Külön-külön méltóbb lett volna szerintem…

Túlbonyolított történet, összecsapott befejezés, gyenge színészi játék – 3/10, sajnálom.