Illetve Misike, úgyhogy ezt egy Babamozi készítésével ünnepeltük. Azt mondják, ez az utolsó hetek egyike, amikor még az ún “4D” ultrahang belátja a gyerek fejét és értékelhető képet nyújt, utána már túl nagy lesz ehhez.

Az alábbi házimozi megtekintéséhez néhány instrukció! A gyerek már “befordult”, vagyis fejjel lefelé feküdt (állítólag innen már nem nagyon fordul vissza), az egyik lábát úgy felhúzta az arca elé, hogy a lábujjai előre hátrafelé néztek (erre szokták azt mondani a kaszkadőrfilmek elején, hogy ezt ne próbáld ki otthon!)!!! Ennek okán a két kezét pedig az arca elé húzta, védekező box-állásba, aminek az lett a következménye, hogy sikerült 4D-ben lefotózni a … fülét!

Ez is egy ilyen 20 perces küzdelem lett, forgás, pörgés, guggolás, forró csoki – minden trükk hatástalan maradt. A lábát végül visszahúzta a helyére, de be is fordult az anyja gerince felé, úgyhogy véget is ért a műsor ezzel a részéről.

A lényeg az, hogy a gyerek jól van, megvan mindene, de ebből elég béna “babamozi” lett.

Mindegy, ez úgy látszik, egy ilyen nap volt. Négy hét múlva úgyis megyünk a genetikai ultrahangra, ott is megpróbálkoznak majd, bár esélyes, hogy akkorra is kitalál valamilyen gumiember-gyakorlatot, csakhogy ne lássuk az arcát…