Szeptemberi kastély-maratonunk második állomásának megtekintésére Iszkaszentgyörgyre érkeztünk. Itt található a fenti nevű kastély. A kastély elég nehezen található meg a falun belül, bár elvileg messziről látszik – közelről azonban eltakarja a kastélypark.

A kastély maga közepes állapotban van, ami annyit jelent, hogy nincs jó állapotban, de majdnem minden nyílászárója megvan, teteje ép és valamilyen hasznosítás alatt áll. A Kultúrális Örökség Napjai rendezvénysorozat keretében be is mehettünk a használatlan épületszárnyba, ahol egy kis kiállítást tekinthettünk meg a fenti három családról.

A kastély több egymáshoz ragasztott épületből áll, a legújabb épületszárnyban a falu általános iskolája található.

De miért ez a hosszú név és hogy alakult így a sorsa?

A kastély legrégebbi részét Amadé Antal építtette 1735-ben. A keleti mellékszárnyat és a kaput 1764-ben Amadé Tádé építtette.

1800-ban Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába került a kastély, aki 1820-ban jelentős bővítésbe kezdett, a főszárny két végét bővíttette ki.

1870-ben a püspök unokaöccse lányának házassága révén került a Pappenheim család tulajdonába, jelentős átépítése 1904 és 1909 között zajlott.

Elbontották a nyugati mellékszárnyakat, és helyükre egy emeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet építettek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval. Az átépítés Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervei szerint valósult meg.

Az épület nyugati végéhez délről egy emeletes folyosó kapcsolódik, amelynek emelete fedett volt, de kőpillérekkel tagolt oldalai eredetileg nyitottak voltak. Ez egy kör alakú épületbe vezet, melyet társalgóként használtak. Az új épület nyugati végéhez észak felől csehsüvegboltozatos, illetve fiókos dongaboltozatú helyiségeket kapcsoltak, a barokk kaputorony vonalában egy átjáróval. Ehhez merőlegesen kapcsolódik az istállószárny. Az istálló 1906-1909 között készült el. Ebben vörös márvány itatók voltak, de a lovakat nem sokáig tartották itt. A központi kastély földszintjén lakott a gróf és a grófné 3-3 szobában (háló-szalon-dolgozó), az emeleten volt az ebédlő, egyik oldalán a díszes berendezésű gazdag könyvtárral. A házaspár 4 gyermeke részben a régi, részben az új szárnyban lakott. Az új épületben voltak a vendégszobák és egy második könyvtár is. A keleti mellékszárnyban konyha, mosókonyha, vasalószobák voltak.

A Pappenheim család egészen a II. világháború végéig birtokolta a kastélyt, utána kórház, menekültszállás, Beszkart üdülő, az ’50-es években munkásszálló. Az 1960-as években a helyi tanácsé lett. Méretére való tekintettel itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendőrőrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. A kastély felújítása 1985-ben kezdődött, restaurálták falfestményeit is. 1995-ben a KVI tulajdonába került, jelenleg az épület hasznosításra vár. A neobarokk épületrészben működik mai napig is az általános iskola.

A kastélyhoz tartozó szimmetrikus angolkert mára formátlan és ápolatlan bozóttá szelídült, állagának romlása szinte végleges.

Valamennyi kép megtekinthető alább (közvetlen link Facebook- vagy RSS-olvasóknak itt):