A Discovery utolsó útja a levegőben

2008-ban (huh, de régen volt) már írtam az amerikai űrsiklókat a leszállási hely és Cape Canaveral között szállító Boeing rendszerről. Az akkor ismertetett szállítási rendszer a minap ismét főszerephez jutott, amikor az űrben utoljára járt űrsiklót a végső nyughelyére, a Washington D.C. közelében lévő repülési múzeumba szállította.

Az űrsikló fenekére először rátették azt az aerodinamikai elemet, amely csökkenti az örvényképződést a jármű mögött, majd egy daruval felemelték a földről. Ezután alávontatták a Boeing hordozórepülőt és ráengedték.

Persze ez most egy kicsit más volt, hiszen a Discovery-t már kitakarították, a hajtóanyagokat leengedték a tartályokból, ráadásul a Boeing-nek nem kellett táplálnia sem az űrsiklót, hogy a rendszereket működtesse és az űrbéli tesztek eredményeit óvja.

Ez most csak egy sima repülés volt. Így indultak Floridából:

A Boeingre szerelt Discovery űrsikló és a mellettük repülő T-38 kísérőgép többször átrepült Florida és a Kennedy Űrközpont felett, így búcsúzva az űrközponttól.

A Discovery űrrepülőgépről

A Discovery a harmadik volt az amerikai űrrepülőgépek sorában a Columbia és a Challenger után (sajátos módon ez a kettő pusztult el a program során). Szóval, a Discovery tulajdonképpen a legöregebb űrben is járt űrsikló (nála az Enterprise öregebb csak, amelyet a légköri siklási kísérletekhez használták).

Nevét több híres felfedező hajójáról kapta, hiszen Discovery volt James Cook hajója harmadik nagy útján, Henry Hudson hajója, amikor az északnyugati átjárót kereste és megalapította az első angol települést, Jamestownt, illetve Robert Scott 1901-1904 közötti expedíciójának hajója.

A Discovery-t 1983-ban szállították le a NASA-nak, majd 1984. augusztus 30-án emelkedett először a magasba. Az előtte készített űrsiklók gyártása során szerzett tapasztalatok alapján a Discovery 3120 kilóval könnyebb volt elődeinél, ami a hasznos teher növelését tette lehetővé.

Összesen 39-szer járt az űrben, 365 napot 22 órát és 39 percet töltve az űrben, 5830-szor megkerülve a Földet, megtéve eközben 238 539 663 kilométert.

31 űreszközt indítottak a fedélzetéről, ezek közül talán leghíresebb a Hubble Űrteleszkóp. A Mirhez egyszer, az ISS-hez 13-szor dokkolt.

Valamennyi űrsiklónál többet repült, nevéhez fűződik mindkét katasztrófa utáni tesztút, 1988-ban a Challenger, 2005-ben pedig a Columbia utáni.

1985-ben négyszer járt az űrben, ami önmagában is szép teljesítmény. 1998. október a fedélzetén tért vissza az űrbe John Glenn, az első amerikai űrhajós, aki ezzel beállította a legöregebb űrben járt ember rekordját, ugyanis 77 éves volt akkor.

Az utolsó útjára 2011. február 24-én indult.

Eközben már meg is érkezett Washington D.C. légterébe, ahol egy, a kísérőgépen elhelyezett kamera szemszögéből láthatjuk, ahogy elhúz az amerikai szövetségi főváros nevezetességei (Capitolium, Fehér Ház, stb) felett.

A szállítórepülő végül a Washingtoni Dulles repülőtéren szállt le, ahonnan ma (19-én) átrepül a Smithsonian Múzeumba, ahol a gyanúsan magyar hangzású Steven F. Udvar-Hazy Centerbe viszik, ahol az Enterprise sikló helyén fogják kiállítani.

Leszállás a Washingtoni repülőtéren:

A Felfedező végre megpihen.

A NASA fotói természetesen elérhetőek a Flickr-en, érdemes ezeket is átpörgetni:

Aki pedig még szebb kopirájtos képekre vágyik, annak ajánlom figyelmébe az InFocus nagyképes válogatását (engem már az első képpel levett a lábamról).

A Discovery utolsó útja a levegőben” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Az Atlantis utolsó útja | AZso dot net

Hozzászólások lezárva.