A szerda este az iOS7 telepítése jegyében telt, annak köszönhetően, hogy sikerült beragadni a munkahelyemen egy hideg-burkolóra vigyázván. Még mielőtt nagyon belemegyünk, a hideg-burkolás nem informatikai projekt, de ki maradhatna bent az irodában vigyázni a kőművesre, mint a férfi kolléga?

A dolgok ilyetén alakulása a tárgy szempontjából mindenképpen pozitív irányba billentette annak az esélyét, hogy a kiadás napján új oprendszer fut majd a telefonomon.

Így aztán alig vártam az este hét órát, amikor le lehet csapni a frissítésre.

Az igazság az, hogy már előző nap észrevettem, hogy a legtrendibb kifejezések között van az „ios7” karakterlánc, úgyhogy bele-beleolvastam a Twitter-folyamba. Egészen elképesztő, hogy emberek már 18-án reggel (kínai időzóna szerint) elkezdték keresgélni a frissítést és feldúltan háborogtak, hogy ugyan, hol van már, pedig megmondták előre, hogy keleti parti idő szerint egy órakor fogják kiadni. Ráadásul évek óta így zajlanak a frissítések, de úgy látszik, mindig vannak, akiknek ez újdonság.

Mindenesetre hét óra előtt két perccel megjelent a hír, ránéztem én is a telefonra és ott volt. A cégnél kiépített elméletileg 50, gyakorlatilag 100 megás bérelt vonali interneten harmadikra kapta el a letöltés a fonalat úgy, hogy le is jött a teljes adatállomány. Kb. egy óra alatt kicsomagolta és telepítette és onnan folytathattam az életem, ahol abbahagytam.

Komolyan mondom, példás egy frissítés volt ez, nagyon komolyan mondom. Gyakorlatilag minden funkció azonnal működött.