A családi házban lakók most ugorjanak, ez a poszt nem nekik szól… 😉

Bár ott is beszélhetünk arról, hogy a szomszéd wifije mindig zöldebb, de itt most másról van szó. Azért köntörfalazok ennyit, mert emlékszem, hogy amikor tavaly meséltem a kollégáimnak, hogy kicsit zavar az éjszaka ötpercenként bekapcsoló elszívó zaja, akkor értetlenül kérdezték, hogy minek a zaja?

Logikus, sosem laktak panelben. Mondjuk ilyenben én sem, ahol ilyen ostobán járatják az elszívót, de ez más.

Szóval, aki lakott már társasházban az ezredfoduló után, pláne panelben, annak nem szokatlan, hogy a wifije szakadozik. Még az aktuális UPC-reklám is ezt ragozza. Egy átlagos ötödik emeleti szélső lakásban így néz a wifi-lefedettség:

Hát ez elég gáz. Ha valaki akarja, számolja meg nyugodtan, hány darab. Régebben volt egy “ne használd a netemet” SSID is, de most nem látom… 😉

Próbáltam automatán az access pointot hullámhosszilag, de beleválasztott egy olyan csatornába, ami a lakásnak azon a pontján lehet, hogy jó, de a többi részén rosszabb a helyzet. Ennek a zűrzavarnak az a következménye, hogy gyakran annyira nagy a káosz, hogy az eszközök (főleg az iPhone és az iPad) frankón eldobálják a jelet és ülök a strandlabda előtt. Dühítő!

Tesztelésre egy olyan access pointot újítottam be, ami tudja az általam nem túlzottan ismert 5 GHz-es frekvenciát (és szerintem egy kicsit alapból erősebb, mint a másik fapados modell). Mivel mindegyik vezeték nélküli eszköz beszél ezen a frekin, átálltam erre. Íme a zavarmentes wifikörnyezet:

Bár ez elméletileg kisebb hatósugarú, ebből a lakáson belül nem nagyon érezni semmit a mérések alapján. Viszont hasít a DIGI mint állat!

Szerintem ez így akkor rendben is van… 😀