Hazajártunk: márciusi Skanzen

Március idusán a Skanzenben jártunk. Voltunk már ott 2010-ben, akkor nem kerültünk bele a Hazajáró rovatba…

Március elég korai kezdés, de már annyira tele volt a hócipőnk, hogy két napnyi esőzés és homály után a háromnapos hétvége harmadik napján kilőttünk és belevetettük magunkat a forgatagba.

A hetvenes évek elejétől folyamatosan bővített Skanzen 2010 óta nem bővült (bár egy Skanzen Vigadó elnevezésű épületet felfedeztünk a szintén felújított csárda mellett – szóval azt nem lehet mondani, hogy ne változott volna).

Az 1974-ben elsőként átadott Felső-Tiszavidék tájegység óta felépült a Kisalföld (1987), a Nyugat-Dunántúl (1993), a Bakony, Balaton-felvidék (2000), a Dél-Dunántúl (2005), a Felföldi mezőváros (2006), az Észak-magyarországi falu (2010) tájegység és folyamatosan épül az alföldi mezőváros.

2018-ban letették az erdélyi rész alapkövét.

A legjellegzetesebb erdélyi kistáji egységeket a Szilágyságtól Kalotaszegen át Gyimesig, Háromszéktől Gyergyóig huszonegy portába sűrítve, áttelepített vagy másolatban fölépülő épületekkel kívánja bemutatni a Skanzen. A múzeum a szabadtéri muzeológia megújuló eszközeivel reprezentálja Erdély sokarcúságát, az ott élő emberek természeti környezettel való szoros kapcsolatát is. A fejlesztés során a hatvan hektáros terület tizenöt hektárral növekszik, a jelenlegi 312 épület 124 épülettel és 25-30 ezer műtárggyal bővül.

Ha minden igaz, az út másik oldalán lesz, önálló egységként.

Eheti hír, hogy ez a tájegység legalább négy milliárd forintba fog kerülni.

130 db épületből álló népi műemléképület-együttest és 5 db építményt is tartalmazó mozgó víz projektet (=patak), belső utakat (aszfalt 1400 m makadám 1750 m), kerítést (2160 m) és a tájegység közműkiépítését (víz, gáz, 950 fm csatorna, 1200 fm villany 2400 fm+ vezetékkiváltás) kell létrehozni.

NOs, mi ebből még semmit sem láttunk (2021 környékén lesz kész, akkor biztos megnézzük).A bejárattól a Skanzen jelképének számító református harangláb felé vettük utunkat, amely az első, 1974-ben elkészült tájegység, a Felső-Tiszavidék meghatározó eleme.

Szerencsére felhőtlen, valószínűtlenül kék ég várt minket. Itt alkalmaztam  szűrő-mentes technikát, amit a Youtube-on láttam. A tájegység egyébként meglehetősen rossz bőrben van, de dolgoznak rajta, remélem, rendbe hozzák.

Ezután megnéztük az Alföldi mezőváros házait, majd a lovasbemutatót. A bemutatónak nem volt része, amikor két ló egymásnak szaladt – nem volt veszélytelen mutatvány.

A Kisalföld tájegység (az egyik legjobban sikerült, központi rész) több foglalkozásnak is helyet adott, a huszárcsákó-készítés azonban nagyon lassú volt és szervezetlen, a végeredmény pedig…

Ennél sokkal jobb volt a kardkészítés, amit ebéd után csináltunk a Nyugat-Dunántúli műhelyben. Apropó ebéd, hát az bizony elég egyszerű volt, drága és a sor is embert próbáló. Legközelebb viszünk szendvicset meg pokrócot, mert egy pad nincsen leülni…

Mindenesetre az egyik idei gyűjtésünk a szélmalom lesz, íme az első:

Az összes kép megtekinthető:

IMG_1072

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.