Avagy egy megtörtént eset a koronavírus kitörésének idejéből…

A Napi.hu cikke.

December 27-én egy nyolctagú kínai család – az egyszerűség kedvéért Zsang Szanék, ami a Gipsz Jakabék mandarin megfelelője – értesült arról, hogy az 1100 kilométerre lévő Vuhanban élő rokonaik elkaptak valamilyen makacs megfázást, és ketten közülük kórházba kerültek. Szanék ezért úgy döntöttek, hogy hatan meglátogatják őket a kórházban és elidőznek a Hupej tartomány székhelyén élő családtagjaikkal. Az első járatra, december 29-ére jegyet foglaltak.

Végül csak hatan, a két anyai nagyszülő (a férfi 66, a nő 65 éves), az anyuka (37), az édesapa (36), valamint fiú- (10) és lányunokájuk (11) indultak útnak. Vuhanban pedig először a szállodába mentek, ahol vélhetően már arról értesültek, hogy tüdőgyulladással kezelik a december 12-én megbetegedett távoli rokonukat, valamint annak alig egyéves kisbabáját is. Úgy döntöttek, hogy a nagymama és lánya együtt mennek be a kórházba meglátogatni még aznap. A gyerekek addig az apjukkal maradtak, de csak rövid időre hagyták el a szállodát – derül ki a Lancet orvosi szaklapban közölt tanulmányból, melyet hongkongi orvosok készítettek.

Az édesanya – az utólag felvett anamnézis szerint – a kórházban sebészeti maszkot viselt, de a nagymama nem vette fel a sajátját. Az egyik rokonukról már megtudták, hogy jobban is van, rövid megfigyelés után december 31-én hazaengedhetik.

Később is meglátogatták a beteg rokonaikat, valamint azok családját az ellátóhelyen. Közben pedig a távol maradt gyerekeik, a két nő férjei találkoztak a rokonság egészséges tagjaival. Köztük azzal a nővel is, aki a közös étkezésekre készítette az ételeket. Ő gyakran járt egy élőállat- és húspiacra, de nem arra a Hunan piacra, amelyre később visszavezették a járvány eredetét.

Aztán szépen sorban megfertőzte őket

Január elsején a 36 éves édesapa a családból már arra panaszkodott, hogy lázas és hasmenése van. A kórtörténet szerint a szállodai szobában ezek után is vele aludt 37 éves felesége, míg a kisgyerekek átköltöztek a nagyszülőkhöz. Másnap reggel ismét találkoztak a vuhani rokonokkal, akik közül már három újabb tag (a feleség unokatestvére és három nagynénje) panaszkodott lázra és köhögésre.

Január 2-án már a családból a 37 éves anyukánál is jelentkezett az általános levertség és a láz, harmadikán pedig az édesanyja kezdte ugyanezeket a tüneteket produkálni, de ő már száraz köhögéssel is bajlódott. Január 4-én már a 66 éves nagyapa is ágynak esett. Viszont Szanék úgy döntöttek, hogy majd otthon Sencsenben mennek orvoshoz, így negyedikén repülővel hazatértek. Január 5-én a nagymama és a nagyapa együtt meg is jelentek a helyi kórházban, ahol gyógyszereket írtak fel a számukra, mintha egy átlagos megfázásuk lenne.

Mivel tüneteik nem enyhültek, 9-én visszatértek. Ezzel egy időben a nem velük együtt élő lányuknál már mellkasi fájdalom is jelentkezett tünetként. A két nagyszülő állapota pedig másnapra annyira leromlott, hogy átirányították őket a Hongkong-Sencsen Egyetemi Klinikára.

Időközben viszont az elsőként megbetegedő családapa édesanyjánál erős hátfájás, általános levertség, gyengeség tűnt fel. Január 12-én már ő is lázas volt és szárazan köhögött, ami miatt – tudva, hogy a tágan vett családban mások már kórházban vannak – ő is megjelent az egyetemi ellátóhelyen január 15-én. Az unokákat anélkül is behívták, hogy bármilyen jelét mutatták volna a rokonságon végigmenő betegségnek.

Nem részletezve mindegyik beteg tüneteit, de az látható, hogy azt követően, hogy december 29-én Vuhanban a kórházban látogatóban jártak ketten a beteg rokonoknál, alig 2 nap után jött az első megbetegedés, majd 12 nappal később már a sencseni Szan család összes tagja kórházban van, két héten belül egy olyan ember is, akivel érintkeztek.

A kórházban hamar azt tapasztalták, hogy a lázas, megfázásos betegség a légzőszerveket támadta meg a betegeknél. Így a tüdőgyulladás-gyanú vizsgálati protokollja szerint mindannyiukról mellkasi CT-felvételt készítettek. Ezek többségén a fiatalabbaknál csak enyhén, de az időseknél erősen tejüvegszerű homályok látszódtak. Más elváltozások viszont a tüdőn nem látszottak.

Hamar felmerült, hogy SARS-ról van szó

Az orvosok azonnal virális fertőzésre gyanakodtak, ezért garatkenetet és a hurutból is mintát vettek. Az első tesztek azonban azt mutatták, hogy a vizsgált 18 bakteriális és vírusos fertőzésre negatívak voltak az eredmények. Folytatták a vizsgálatokat, hogy valamilyen koronavírus-fertőzéstől szenved a család, de a SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome – súlyos akkut légzőszervi szindróma) tőrzzsel nem egyeztek a minták, de hasonlóságokat mutatott azokkal. A hongkongi orvosok ekkor már antibiotikumokkal és antivirális gyógyszerekkel kezelték a betegeket.

Végül az RNS-vírus génjeinek ellenőrzésekor megállapították, hogy az 84 százalékos nukleotid-azonosságot mutat a bat-SL-CoVZC45 koronavírussal és 78 százalékosat az emberről emberre terjedő SARS koronavírussal. A betegek kezelésén sokat ez sem segített, ugyanis az ismeretlen vírus miatt az orvosok továbbra is csak találgatni tudtak. Főleg az zavarta őket össze, hogy hiába az erős tünetek, a betegek fehérvérsejt-száma nagyjából normális maradt, ami például a SARS-ra nem volt jellemző.

Az esettanulmányból az sajnos nem derül ki, hogy pontosan mi lett a hattagú család tagjainak sorsa. A kutatók ugyanis azt tartották fontosnak hangsúlyozni a publikáláskor, hogy vélhetően denevérekben megtalálható koronavírusból mutálódhatott ki a 2019-nCoV, ahogy a SARS-nál is történt. Hogy ez így van-e, jelenleg is vizsgálják a kutatók. A másik céljuk pedig az volt, hogy jelezzék, a betegek elkülönítése nagyon fontos a járvány megfékezése szempontjából, hisz egyetlen családtag volt, aki vélhetően a vuhani kórházban fertőződött meg, a nagymama, aki nem viselt maszkot.