A héten nem volt erőm írni. Ennek számos oka volt.

Egyrészt a hét nekem csak szerdáig, azaz mostanáig tartott, mivel holnaptól elméletileg tavaszi szünet van, én meg szabadságon vagyok. Elvileg.

Ez a negyedik hete tartó nonstop homeoffice/távoktatás/házitündér őrület lassan elmossa a napokat, a nappalokat és az éjszakákat. Ezen a héten átálltunk a kilenctől ötig munkarendre. Egyrészt azért, mert kicsit átbillentünk és nem bírunk felkelni korán, annak ellenére, hogy ha nem húzzuk le a redőnyt tökig, akkor besüt a Nap.

Másrészt reggel besüt a Nap a szobaablakon, úgyhogy lehúzott redőnynél, felkapcsolt lámpánál kezdünk…

Harmadrészt van, akinek így is öt után jut eszébe felhívni – végül, de utolsó sorban. Kár abbahagyni a munkát, ha utána megint feltart. Másrészt hatkor kezdődnek a hírműsorok, amiket szoktam nézni, úgyhogy addig ráérek.

Ráadásul a reggel, a délelőtt a távoktatás is játszik, úgyhogy dupla műszak.

Ebédre szerencsére csak ki kell olvasztani a hűtőből valamit, max. köretet kell főzni (az azért megy). A mosatlan edény viszont extrém módon gyűlik és nem egyszerű a mosogatás – nincs mosogatógép…

Szóval, nem egyszerű a program. A törzsanyaggal tudjuk tartani a lépést, a tornatanár tevékenységnaplót kért, készítettem neki egy 400 megás ppt-t iPaden (nem tudom, hogy mitől lett akkora), hadd örüljön.

Az énekkel és a technikával abszolút nem is foglalkoztunk. Talán jut rá idő a hétvégén, de nem vagyok benne teljesen biztos.

A hírek nem állnak jól. Ezekből jó néhány rossz.

Holnap délután jelenti be OV a korlátozás folytatásának mibenlétét. Túl sokan kezdenek kóvályogni az utcákon – ami egyébként lélektanilag érthető, járványügyi szempontból inkább aggályos. De mivel nem járványügyi intézkedés várható, nem lehet megtippelni, mi várható.

Hétvégére kellene valami kikapcsolódás-jellegű tevékenység. Mivel egy hete hasogat a hátam, alighanem az alvás lesz a megoldás.