Hétfővel kezd a kilencedik hét, de milyen hétfővel! Már-már a járvány előtti dramaturgiával nyitott az új hét.

Délelőtt időben nekifogtunk a tanulásnak – én meg a munkának. Azt rögtön láttam, hogy a tegnap este indított gépek rendben lefutottak, úgyhogy egyelőre bejött a tippem; az esti, csúcsidőn kívüli idősávban jól muzsikál a távoli telepítés. Így tehát a hétre ez lesz a munkarend, este bemegyünk és elindítunk egy szériát.

Délelőtt némi óbégatásra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy a szomszédban az itt lakó gondozónő nagy ötlete, hogy az ápoltját délelőtt kiteszi kicsit az erkélyen a napra, annyira bejött, hogy kizárták magukat az erkélyre. Nem tudom, hogy csinálták, de itt óbégattak. Azt sem tudom, hogy végül hogyan oldották meg, de valahogy az egy emelettel feljebb lakó fiatal srác is részt vett az erkélyes-mentőakcióban.

Utána Misinek volt video-callja, hangos olvasás a tanár nénivel, jól sikerült neki. Mondjuk nem véletlenül gyakoroltunk. Örömünk (legalábbis az enyém) addig tartott, amíg befutott a tornatanár legújabb agyfasz “leckéje”, valami akrobata-mutatvány megint.

Mindegy. Nekem is volt két call-om, közben megebédeltünk. Aztán lementünk az udvarra, de hamar feladtuk, mert nagyon párás levegő volt.

Utána kicsit lazítottunk, aztán bementünk a céghez. Elindítottuk a hat gépet, megpróbáltuk összerakni fertőtlenítő automatákat, de az nem sikerült, mert hiányzott belőle a lényeg, a gömb, ami adagolja a benne lévő fertőtlenítőszert.

Hazafelé bementünk a McDonald’s-ba, mármint behajtottunk az autóval és vettünk egy vacsorát. Több, mint két hónapja nem ettünk ilyet, kicsit helyrehozta a lelkivilágunkat.

Más nagyon nem történt, ennyi nem elég?