A búcsú az üstököstől.

Ahogy átkerült az esti égboltra, sokat veszített a láthatóságából az üstökös. Ráadásul az esti légkör sokkal komplikáltabb, mint a reggeli… Mondom én, a szakértő.

Szóval, álldogált már ott egy csomó ember, mikor negyed tízkor odaértem Dobogókőre. Direkt nem indultam előbb, tudtam, hogy semmi értelme. Igazából még túl korán is érkeztem, tíz előtt úgysem látszik semmi. Pont így történt, a felhők jövés-menésével fűszerezve. Gyakorlatilag nem lehetett a csillagokat sem látni néha, úgy betakarta a környéket a felhőzet. Ahogy ez látszott, a többség szépen hazament, eltűntek a gyerekek, a telefonjukat a sötétben olvasgató érdeklődők – alig maradtunk négyen-öten…

Aztán előbújt az üstökös a felhő mögül, bemondtam elsőnek, erre lett egy kis izgalom a kilátóból.

Tényleg nem akarok senkit bántani, de alig látszott a szerencsétlen üstökös. Lehet ragozni, de szabad szemmel szinte alig látszik. Nem kell bedőlni a hülyeségnek, az interneten elérhető, drága felszereléssel készült profi fotóknak. Bizony egy jó fotó az üstökösről nem olcsó mulatság, kell hozzá:

• fényszennyezés-mentes megfigyelőhely (Dobogókő nem jó, Esztergom nagyon fényes);
• egy jó full-frame kamera;
• egy legalább 400-as objektív;
• egy óraszerkezet, ami a csillagokkal szinkronban mozgatja a kamerát;
• fentiek magabiztos használata és/vagy nem kis gyakorlat asztrofotózásban;
• egy szupermasszív állvány;
• masszív Photoshop-tudás;
• jó idő.

Ezek közül tegnap egyik sem volt jelen, olyanok is lettek a képek.

Mondjuk ez nem rossz… Balra lent Esztergom fénye. Középen fent a Göncöl szekér, az alsó-hátsó csillag alatt félúton a kép aljáig az üstökös. Ennyire egyébként sosem volt látható szabad szemmel, ez a kép is egy tíz másodperces expozíció, ami alatt a csillagok már elmozdultak…

Az új objektív pedig egyáltalán nem fókuszálható sötétben, ezt nem is értem. Kedvem lenne visszavinni még mielőtt lejár a 14 nap, de nem lenne korrekt. Ráadásul szükségem is lenne egy rendes teleobjektívre, na mindegy. Majd tesztelem a nyaraláson…

Éjfélkor jöttem el, egy köcsög beállt mögém indulás után, úgyhogy végig a reflektorfényét kerülgettem a fejemmel a szerpentinen lefelé…

Otthon gyorsan bedobtam a képeket a sütőbe, kipróbáltam a Sequator nevű szoftvert is, alighanem még vissza kellett volna húzni a Lightroomba kicsit helyrekalapálni, mert nem lett az igazi…

Mondjuk a csillagok azok pontszerűek…

Így ért véget az üstökös-vadász szezon. Továbbra is fenntartom a véleményemet (és aki nem látta a saját szemével az üstököst, az meg se próbáljon meggyőzni az ellenkezőjéről), hogy a médiában megjelent szöveges tartalom ill. a méregdrága felszereléssel készült fényképek félrevezetőek és azt a látszatot keltik, mintha valami jól látható, fényes objektum lenne ez a kis szerencsétlen. Két elrettentő példa a végére, az első a Magyar Asztrofotósok Egyesülete cikkjében akadt az utamba, Schmall Rafael képén annyira kilóg a lóláb, hogy még meg is próbálják magyarázni, hogy de, de ez ilyen…

A másik kép a Facebookon jött szembe, Rizsavi “Megosztani ér” Tamás képe, ami egy elég jól sikerült montázs, a szokásos fotosop-zsonglőrködés. Nyilván nincs este kivilágítva az óbudai torony, vagy ha mégis, akkor (sem) nem látod mellette így az üstököst… (nem tudom idetenni, keressétek meg!)

Igazából lehet, hogy nem lennék ilyen keserű, ha az elején lett volna valami sikerélményem, de sajnos nem volt, leszámítva, hogy a Magas-Tátráig el lehetett látni. De annak meg nincs semmi köze az üstököshöz. Igazából az elején lehetett volna, amikor olyan tiszta idő volt hajnalban, hogy beszarás.

Szóval, jó utat C/2020 F3 (NEOWISE), mi már nem találkozunk. Hétezer év múlva, amikor visszatérsz, mi már vagy nem leszünk itt, vagy máshol sem…

“Good luck and godspeed!”

Az összes tegnapi kép: