Hurrá nyaralunk 2022/2 Barlangos testek

Vagyis testek a barlangban? 😉 Avagy barlangos nap…

2. nap 2022-08-01

Reggel az ablakon kinézve egyszer csak azt látom, hogy három szarvas bóklászik a kerítésen kívül a susnyásban. Megpróbáltuk becserkészni őket, lementünk, de ahogy észrevettek minket, el is szaladtak, még lefotózni sem sikerült őket. Azt viszont láttuk, hogy az egyik egy fehér nőstény volt.

Misi felállt egy kivágott fa csonkjára, hogy jobban lásson, amin megcsúszva először a fa csonkjára esett, majd onnan visszapattanva a sárban landolt. Ez volt az első aznap.

Reggelire felvágottat kaptunk, benyomtuk és indultunk is Aggtelekre. Ott hamar megtaláltuk a még üresen kongó parkolót és a barlang bejáratát. Hamarosan el is indult a tárlatvezetés, durván egyórás rohanás a bácsi után, aki szemrebbenés nélkül ráoltotta a villanyt a lemaradó nézelődőkre. A barlangról kicsit később.

Ezután beültünk a lelkes vendéglátós büféjébe, ahol végül három gyrost kértünk. Elfogyasztva felkerekedtünk és megkerestük a barlang Vöröstói-bejáratát, ahonnét a barlang másik részét kívántuk bejárni. A bejáratnál lévő épülethez menvén megkértem Misit, hogy menjen már vissza, nézze meg, hogy behúztam-e a kéziféket a kocsiban. Azzal a lendülettel toronyiránt nekiszaladt a parkoló alatti rézsűnek, majd hasra fekve csúszott úgy két métert visszafelé. Így meglett a második esés is aznap, amiben még sarasabb lett a mester.

Szóval a két barlangot összehasonlítva a következőket tudom elmondani! Az aggteleki körtúra a kötelező menet, az alfája a cseppkőbarlangnak – megfelelő vezetéssel. Nem egy nyugdíjas erdésszel, aki siet haza délre, mert kész a gombalevese. Az aggteleki rész egyébként is lestrapált, ez azért van, mert annak volt természetes bejárata és az emberek be is jártak. A fáklyákkal azonban csak összekormozni sikerült a cseppköveket. Most aztán ne nyúljon hozzá senki – persze, nem is nyúlok hozzá, de ma már teljesen mindegy, mert a koromra nem rakódik újabb réteg… Persze van, aki helyettem is hozzányúl.

Ezzel szemben a Vöröstói bejáratnál induló járat mesterséges, hatvan méter mélyre visz le a lépcső a gigantikus termekbe. Itt van Magyarország legnagyobb cseppköve, ki nem hagynám, ha már ott járok. A csillagvizsgáló 19 méter magas, ráadásul néhány száz lépcsőfokon kell hozzá felsétálni, egészen tövéig. Közelről kicsit úgy néz ki, mintha valakinek itt folyt volna egy nagy adag purhabja, de egészen különleges. Azt meg nem tudom, miért sárga fényű lámpákkal világítják meg a cseppköveket.

Itt található az Óriások Csarnoka, ami tényleg hatalmas, valószínűleg több réteg összeomlása során nyílt ekkora üreg a föld alatt.

A barlang legmélyebb pontján lévő víznyelő 130 méter mélyen azt mutatja, hogy még van alul több barlang is, de oda nem tudnak/akarnak lejutni.

Ott a helyszínen az első idegben úgy hasonlítottam egymáshoz a két barlangot, hogy az aggteleki a fullos mekis Maestro Pilled Polly Smokey Suzy Honey Holly szendvics mágikus mekis öntettel baconnel, extra sajttal míg a vöröstói-szakasz a kézműves hamburger csúcsa, a kétkilós húspogácsával szorító ugró fullos Magic Burgeres rém.

Ezt főleg azért mondtam, mert az aggteleki idegenvezetés határozottan hasonlított a gyorséttermi kiszolgálásra (ami persze manapság már szintén nem divat). Különösen akkor szakadt le a redőny, amikor a nézelődő, fotózó utolsókra a házmester ráoltotta a villanyt. Ez aztán a tolvajtempó! De hát az a gombaleves, az megérte, remélem!

Fizettünk a jósvafői Tengerszem Hotelben (mert csak ott lehetett kártyával fizetni, ugyanaz a cég) és mentünk is a szállásunkra. Az ott látottakból ítélve jó döntés volt, hogy nem ott szálltunk meg, hanem a csendes erdei vadászkastélyban.

Ezt a döntésünket még jobban megerősítette, amikor a finom vacsora után szarvaslesre indultunk. Először láttunk egy dámszarvas hímet a közelünkben, aztán láttunk egy nőstényt a távolban legelészni, majd visszafelé tartva egy közeledő autó előugrasztotta a nőstény brigádot, amit aznap reggel láttunk. Ott volt közöttük a fehér, Misi fotózta.

Több állatot nem láttunk, visszatértünk a szállásunkra. Az ágyak úgy nyikorognak, hogy minden apró mozdulatra megreccsennek és nem csak alattam. Ráadásul a matracom olyan, hogy középen besüllyedek egy lyukba, aminek az oldala nyom össze, úgyhogy reggelre úgy fájnak a bordáim, hogy percekig tart, mire össze tudom magam szedni. Valamit ki kell találni!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.