Pénteken felkerekedtünk Mónival belvárosi fotótúrára. Amúgy is mentem volna, a dolog apropóját az adta, hogy

1. felújították a Szabadság-hidat és ünnepi díszkivilágításban úszik
2. nomad kölcsönadta az állványát (ez az, az éjszakai fotózás, ami nem megy állvány nélkül)
3. a BKV egy UV villamost vonultatott fel a hídra (amitőlk én annyira nem jöttem lázba, de volt, aki igen)

Némiképp óvatosan kezdtünk bele, mondván, hogy úgyis dugó lesz és zsúfoltság, parkolóhely nuku, úgyhogy az autót letettük a Batthyány tértől északra. Innen gyalogoltunk vissza a Parlamenttel szemközt (egyáltalán nem könnyű megtalálni pont a szimmetria-tengelyét, alighanem nem is sikerült pontosan), hogy néhány “kék-órás”, naplementés képet csináljak a parlamentről.

Lapozás után olvasható a túra folytatása, amelyből végül némi abszurdisztános hangulat áradt, egy kis BKV-szidalommal keverve…

Feldobtam Árpi 70-300-as zoom-objektívjét is, hát, nem igazán jött be. Ez nem az a távolság volt, ahonnan értelme lett volna, mert túl közel hozta az épületet, viszont a részletek fotózásához már túl sötét volt.

Móni sürgetésére elindultunk dél felé, na, mire összecsuktam az állványt és elraktam a gépet, akkor kapcsolták fel a lámpákat a Parlament épületén. Hát, ezt buktuk. Na, majd legközelebb. Móni javaslatára végül gyalog mentünk, ami azért is jó, hogy folyamatosan néztük a fotótémákat.

Áttörtünk a feldúlt rakparton a Lánchídig, aztán a változatosság kedvéért még több tereptárgy és akadály került elénk, míg végül az Erzsébet-híd alatti tankcsapdákon átkelve megláttuk úticélunkat, a felújított Szabadság-hidat. Nos, el kell mondanom, hogy a középen hiányos kivilágítástól elég rendesen eldurrant az agyam.

Anno ugyebár azzal magyarázták a foghíjat a híd közepén, hogy

Horváth Lajos hozzátette, hogy a középső részen azért nem folyamatos a díszvilágítás, mert a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kemény előírásai szerint a hidat nem szabad túlvilágítani, elegendő, ha csak az elemeket világítják meg. A fényerőt is szabályozták, nehogy a Szabadság híd túlragyogja a Lánchidat.

Ki hallott már ekkora sületlenséget? Ekkora BAROMSÁGOT!

Hát pont így is nézett ki a híd. Távolról olyan volt, mintha kiégett volna a közepén lámpasor. De vajon miért van így? – gondolhatják az idetévedő turisták? És vajon meddig? Egy napig? Kettő? Szerencsére egy turistát el lehet egy kegyes hazugsággal csitítani, hiszen úgysem tud arról, hogy mi megy ebben az országban, nem érdekes. Igaz?

Azóta, ha valaki nem hallotta volna, új fejlemény, hogy azért csinálták ilyenre, mert fontos kitétel volt, hogy a világítás lopásbiztos legyen (lefordítom a gyengébbek kedvéért: mivel biztosra vették, hogy a jónép lelopja a hídról az egyébként energiatakarékos, ámde méregdrága LED-világítótesteket, ezért úgy gondolták, hogy lopásbiztos akkor lesz, ha az egyszeri ember nem éri el). Persze azt, hogy ezen a hídon a turulig fel szoktak mászni a népek, azt gondolom, figyelmen kívül hagyták, mint ahogy azt is, hogy ettől a híd olyan ótvar kinézetű lesz, hogy minden jóérzésű ember azonnal aláírja bármelyik “demszky mondjon le” ívet a hídfőknél…

Szóval, a nagy közfelháborodásra való tekintettel, megcsinálják középen is a világítást, ahogy a közbeszédben ezt mondták: “Megkérték a fejest, akinek a kertjében a LED-ek világítottak, hogy adja vissza, mert mégiscsak kell a hídra, mert tiltakozott a nép nagyon…”

OMG, ez aztán Abszurdisztán.

Na mindegy, jól kidühöngtük magunkat, megnéztük a szinte nappali fényárban úszó hidat, aztán felsétáltunk a sziklatemplom előtti placcra, ahol néhány fiatal tudatmódosító szerek hatása alatt hegyet mászott/korláton sétált/nem akarom tudni, mi meg ott nekiálltunk fotózni. Ez lett az eredmény.

Sajnos a teleobjektív itt sem bizonyult megfelelőnek, a pesti pilléren alvó legyek szárnyán megcsillanó fénysugarakat sikerült lelőni, de a kis látószög miatt nem értem vele sokat. Gyk. itt el is raktuk aznap estére a zoomobit, mindenesetre köszönet LÁrpinak a kölcsönzésért! Hálából íme egy kép 300 mm-rel, kivágva természetesen:

Sajnos a kilátópont nem bizonyult jó fotóshelynek (már ami a villamost illeti), ezért fogtuk a sátorfánkat és lementünk a hídra. Ott egyre több fotós gyűlt össze, ellepték a járdákat és a járdaszigeteket. A Gellért-téren a villamossínek közötti járdaszigeteket is elfoglalták, olyannyira, hogy néha egy-egy villamosnak várnia kellett, amíg utat adni neki az elszánt villamos-rajongók. A szél is feltámadt, de néha szerintem a csődület is hozzájárult az el-eldölő fotóállványokhoz (és a tetejükön ripityára törő gépekhez)…

Tíz órakor már tűkön ültünk, persze a villamos sehol. Magyaroschan elegánsan nem ért oda időben. Na mindegy, most már kivárjuk alapon szobroztunk a hídon a tripoddal, mint valami elfuserált traffipax-szal, úgyhogy hiába volt a gép felfelé irányítva, sokan integettek, mintha fotóznánk őket, vagy eltakarták az arcukat (ez egy létező baromság, úgy látszik), de persze senkit nem fotóztunk le. Főleg azért, mert ha egy centinyit is elmozdultak volna a fotó alatt, akkor már elmosódtak volna ezek az arctakargató lángelmék. Márpedig elmozdultak, hiszen egy közeledő autóban ültek.

Na, végül befutott a villamos! Addigra már komplett idegenvezetőkké váltunk, mert természetesen mindenki megkérdezte, mi ez a felhajtás! Volt, aki a piros lámpánál, volt, aki a járdán, külföldiek, magyarok, de persze volt olyan, aki a Balatonhoz vezető utat kereste – álltunk mindenki rendelkezésére. De mi is ez az UV villamos? Miért ilyen érdekes?

Nos, segítségül hívnám a Wikipedia szócikkét, de előre szólok annak, aki megnézi, hogy bizony vannak benne érdekes eltérések, kezdve azzal, hogy a leírás szerint az előttünk elsuhanó szerelvény nem létezik. Pedig de. Na mindegy, álljon itt egy rövid zanza, hogy megörökítsük, miért is különleges, ha 2009-ben a felújított Szabadság-hídon átmegy egy UV szerelvény!

Az UV típusjelzésű villamos motorkocsi a Budapesti villamosközlekedés II. világháború utáni korszakának legmeghatározóbb szereplője. Ez a legnagyobb darabszámban gyártott magyar villamos. Kultikus jármű. (…) 1953-ban a Kohó-és Gépipari Minisztérium elfogadta az FVV (Fővárosi Villamosvasút) javaslatát egy, a Stukához hasonló méretű villamos gyártására, amiben kiküszöbölik a Stukák hibáit. Az eddig elkészült dokumentációk alapján a Magyar Tudományos Akadémia erre a célra alakított szakbizottságának bevonásával vetették papírra az új típus terveit, mely egyes elemek alapos áttervezését hozta. (…) Az első két szerelvényt csak 1955 végére sikerült elkészíteni, ekkorra készült el további kettőnek a karosszériája is. 1956 elején adták át az első két darabot az FVV-nek. Az FVV 1956 elején 20 darabot rendelt az UV betűjelzéssel ellátott járműből; a név egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem az „Új Villamos” rövidítése, hanem az „U” típusra utal, mely távvezérelt, ennek az indikátora a „V” betű (a „Szellem” típusjelzése hasonló logikával „TV” volt). Az első szerelvény 1956. április 3-án mutatkozott be a 2-es vonalon.Kezdetben sokszor meghibásodtak az UV-k, így gyakran kellett őket Stukákkal pótolni. Eleinte szólóban közlekedtek. Megtehették, mert két vezetőállásuk volt. 1957. december 7-én forgalomba állították a 100. UV-t. (…)

A 2000-es évek elejére jelentősen visszaszorult a típus a fővárosi sínekről. Kezdetben a németországi HannoverbőlDÜWAG TW6000-es csuklós villamosok, később a Combinók érkezésével a Nagykörútról felszabadult Ganz csuklósok váltották fel az addig UV-kocsikkal kiadott vonalakat. Az évtized közepére mindössze 40 motor- és 20 pótkocsi közlekedett. Utoljára Dél-Budán a 41 és 47-es viszonylatokon, Budafok kocsiszín állományában voltak UV-k. 2007. augusztus 20-án legördült az utolsó szerelvény a Szabadság hídról, az esemény után hivatalosan is lezárták a hidat (felújítás és metróépítés miatt). Augusztus 21-e hajnalán közlekedett utoljára menetrendszerűen UV villamos Budapesten. vásárolt

A BKV a selejtezett UV kocsik egy részét eladta, a többit szétvágta, esetleg elajándékozta. A 3200 pályaszámú villamos a szentendrei BKV múzeumba, a 3201-es (MaViTE-tulajdon) a Magyar Vasúttörténeti Parkba, míg a 3800-as és 3809-es kocsik a VEKE tulajdonába, a 3258, 3306, 3436 kocsik a MaViTE tulajdonába kerültek.

Ezért akkora nagy szó, egyfajta nosztalgikus varázserő a villamosrajongók számára, ha a felújított hídon, ahol az ötven évig használt típus utolsó útját tette, most újra átmehetett. Egyébként a Wikipedia szócikkének egyik forrásaként használt oldalon megtaláltam a szerelvényt, a 3898-as és a 3873-as motorvonat és egy pótkocsi (ennek számát nem tudom) ment el előttünk, amelyeket megőrzött a BKV magának (más kérdés, hogy szemmel láthatóan nem költöttek sokat a felújításra).

Szóval, UV jött a 18-as vonalán, elment a Körtér felé. Ott vártunk tűkön ülve. Ezután végül 22:30-kor a villamos megjelent, állt egy kicsit a lámpánál, majd átment a hídon. Nem állt meg. Íme a fotó!

És akkor ne legyek ideges, igaz? Ott szobrozunk a szélben a hídon, kiröhögtetjük magunkat és akkor amikor végre valahára jön a villamos, akkor annyit nem tesz meg, hogy egy pillanatra megálljon a hídra felfelé menet! Hát itt elszakadt a cérna…

Vártunk, vártunk, nem jött visszafelé. Vártunk, aztán kapott háromnegyedig haladékot, nem jött, aztán végül egészig vártunk, nem jött. Rendben, fél óra elég egy villamosnak, hogy üresen elmenjen  a következő váltóig és visszajöjjön, nem? Nos, de. Összepakoltunk, még bementünk a híd pilléréhez, amikor 23:03-kor megjelent az UV. Hát, ugyancsak ideges voltam némiképp. Megállt előttünk, szinte a híd közepén, sikerült egy-két életlen vacak fotót csinálni, majd továbbment és a híd végén ismét megállt, pózolt a fotósoknak…

Na, ekkor tényleg végeztünk, savanyúan távoztunk, hiszen ami miatt tulajdonképpen ilyen sokáig vártunk, az nem sikerült, a hídról ugyan készült néhány (szerintem) remek fotó, de a villamossal megszívtuk csúnyán. Hát, ilyen ez a szeláví! 😉

Mindegy, megindultunk, mert lemerevedtünk és áthűltünk elég rendesen. A feltúrt felső rakparton botorkáltunk a sötétben, a Lánchídnál még készült néhány fotó, de ide még úgyis visszatérek! Az autó melegét nagyon hálásan fogadtuk és hazaérve véget is ért minden szempontból rendhagyó (állványos, éjszakai, villamosos) hídfotózásunk.

A teljes fotóalbum pedig megtekinthető itt!