Ez is tavaly történt, de azért mindenképpen érdemes röviden visszaemlékezni…

Szóval, ausztriai villámnyaralásunkról hazafelé jövet, kőszegi ebédünket követően vettük az irányt Ják felé. Ez ugyan kitérő volt, de mindenképpen el akartunk oda menni már régen, hogy teljes legyen  a nagy  román stílusú templomok listája, amit 2010-ben meglátogattunk.

Így aztán verőfényes napsütésben értünk Jákra, már messziről láttunk az egyébként is egy dombon, a falu fölé magasodó templom tornyait.

Nos, ha Lébényt elhalmozzuk a legekkel, akkor mindenképpen érdemes ezt megtennünk Jákkal is, de mondhatjuk azt is, amit a Wikipedia szócikk szerzője: ez a templom szinte szimbolikus alkotás.

A jáki bencés apátság román stílusú bazilikája a magyarországi román építészeti emlékek (nem is gondolnánk, mennyire) hosszú listáján az élen áll.

Talán a sok élmény hatása alatt, de felmerült bennem, hogy miért építettek a bencések ebben a pusztában (a környék a középkorban inkább egy tanyavilágra hasonlított) ekkora monumentális templomot maguknak?! Nos, talán erre az a válasz, hogy ez a falu a Ják nemzetség székhelye volt. Az egyébként nem túl ismert nemzetség ura, Jáki Nagy Márton nemesúr alapította a templomot, hogy uradalmainak középpontjában hirdesse az ő nagyságát és gazdagságát.

Az építés 1230 körülre tehető, a templom felszentelésére 1256. május 2-án került sor. A templomot az építtető Szent Györgynek, a bizánci egyház lovagszentjének tiszteletére szenteltette fel, akinek képét a főoltár mögötti falra is felfestették.

Az építés három szakaszban zajlott, az első szakaszban az építők egy háromhajós, három szentélyes bazilikát akartak építeni, öt pillérköteggel.Ekkor készült a templom északi fala.  A második ütemben lecsökkentették a pillérek számát, viszont a szentély elé egy négyszög alakú részt toldottak a megnövekedett létszámú papság igényeinek kiszolgálására (ez a fenti képen is látszik). Ezzel azonban megváltoztatták a templom arányait. Ekkor készült el a templom körítő fala, a díszes főkapuzat és a két torony, a kegyúri karzat valamint a hajók boltozata és a boltozatot hordozó tartórendszer. Ekkor készítették az előcsarnok és a szentély boltozatát is. A harmadik szakasz a tatárjárás után csak késve indult (mivel az építők vagy elmenekültek, vagy meghaltak), a jelek szerint dunántúli kőfaragók részvételével, akik nem voltak olyan fejlett szaktudásúak, így a két mellékhajónak csak famennyezete lett.

Fontos évszám a templom történetében 1532, amikor a török elérte a környéket, kifosztotta és felgyújtotta. Az elhagyott épületbe visszatértek a szerzetesek, de 1562 után megszűnt a kolostori élet. 1576-ban az elhagyott épületet Szombathely polgárai felgyújtották (hát nem aranyos?). 1660-1666 között már újra nagy arányú felújításokat végeztek, a két mellékhajóban fiókos dongaboltozatot alakítottak ki.

A tornyok 1733-1735 között hagymasisakot kaptak (na, ez érdekesen nézhetett ki), amelyeket 1785-ben egy vihar súlyosan megrongált, ekkor gúla alakú téglasisakot emeltek rájuk (erről találtam egy fotót – hát, ez se egyszerű!).

Az utolsó nagy átépítés Schulek Frigyes nevéhez fűződik, akinek tervei alapján 1896 és 1904 között az eredeti formák visszaállítására törekedtek és a kor műemléki elveinek megfelelően indokolatlanul is jelentős átépítéseket végeztek nem mindig törekedve az eredeti részek megóvására. A díszkapu rossz állapotban levő faragványait kicserélték, a kapu feletti timpanonba új domborművet faragtak. A tornyok eredeti magasságát visszaállították és a barokk sisakok helyett a zsámbéki templom eredeti kősisakjait másolták át. A sérült falszakaszokat kicserélték, a barokk ablakokat elfalazták, és lebontották a déli hajó emeletét.

 

A belső tér meglepően sötét, ez a kicsi ablakok miatt van. Viszont itt is felfedeztük azt a kis automatát, amit már Lébényben is láttunk, de nem mertük használni. Ha jól emlékszem, néhány-száz  forintért felkapcsolódnak néhány percre a reflektorok, úgyhogy lehet szépen fotózgatni. Ezt itt most bevetettük.

Sajnos itt nem találtunk vezetőt, pedig szívesen hallgattuk volna meg, ezzel együtt elképzelhető, hogy van ilyen.

A külsőt illetően, az épületre lassanként ráférne egy renoválás, az egyik mellékhajó szentélye fel van állványozva, kívülről támasztva a falakat, ez szomorú látvány. Ennek ellenére a templom hatalmas tömbje úgy magasodik a falu és környék fölé, amely büszkén hirdeti építtetői nevét 800 évvel később is.

Búcsúzóul még bekukkantottunk a falu számára épített, plébániatemplomként használt Szent Jakab-kápolnába, amely méreteit tekintve ugyan eltörpül a Szent György tiszteletére épített templom mellett, azonban ezt használták a középkorban a falu lakói, mivel a kolostori templomokat nem használhatták saját céljaikra.

Még egy apró adalék. A Budapesten, a Városligetben található ún. Jáki-kápolna csak főkaput másolta a jáki templomról.

További részletek olvashatóak a Wikipédián, Ják honlapján.

Alábbiakban pedig következzék a diavetítés (direkt link itt):