Kultúrális Örökség Napjai – a 2 templom napja

A cím enyhe csúsztatás, ugyanis a két templom közül csak az egyik vett részt a rendezvény-sorozatban, de mi felturbóztuk a programot (bár lehet, hogy kár volt), két legyet egy csapásra akciónkban tartottuk a 100 km/úticél hazajáró-normát.

Első úticélunk a nógrádi zsákfalu, Nagybörzsöny volt, ahol az ország egyik legszebb állapotban megmaradt román kori és stílusú templomát vettük célba. Előtte azonban adtunk egy kicsit az élvezeteknek, úgyhogy a kisvasúttal fel-alá vonatoztunk.

Szó szerint, ugyanis ha Nagyirtáson ott maradunk, akkor gyakorlatilag az lett volna az úticél, nem lett volna idő bárhová máshová eljutni. Egyébként majdnem nem jött össze, mert az indulás előtt jöttem rá, hogy a kocsiban maradt a pénztárcám, éppen visszaértem a pénzzel…

Így aztán felmentünk, lementünk (nem mi voltunk az egyetlenek) és elindultunk megnézni a templomot, amiért jöttünk.

Be volt zárva.

Ki volt ugyan írva, hogy kit kell hívni, ha meg akarjuk nézni, csak éppen 12-13 között ebédszünet van, 12:15-kor értünk oda. So ein Pech!

Így aztán maradt a körbefotózás. Gyönyörű templom, kétszáz forintot megér, plusz a telefonköltség, ami azért lehet gáz, mert csak a szlovák Orange-nak volt térereje.

Úgyhogy ez egy kis csalódás volt, ráadásul kezdtünk éhesek lenni, de a faluban nem találtunk értékelhető éttermet, úgyhogy indultunk tovább.

A következő úticél a szlovákiai Bina, ősi magyar nevén Bény, és az ő román kori temploma. Az út eseménytelenül telt el, a templom előtti parkolóban egy népviseletbe öltözött pár várt minket. A srác magyar volt, a lányka szlovák, ők lettek a kalauzaink. A templomot meg tudtuk nézni, még a papot is kiugrasztották, hogy nyissa ki. A templommal szembeni rotundát csak kívülről tudtuk megnézni, mert éppen most újítják fel.

A román kori templom és a kör alakú rotunda elég ritka párosítás, a Wikipédia szerint ilyet a történelmi Magyarország területén Szepesmindszenten és Jákon találhatunk. Ezen párosításnak az az oka, hogy a középkori templom szerzetesrendi templom volt, amit csak a szerzetesek használtak, akik (Jákhoz hasonlóan) a mára már elpusztult, a templom mellett elhelyezkedő kolostorokban laktak (ilyen volt Zsámbék, Vértesszentkereszt, Ócsa – csak rotunda nélkül). A falu népe a kör alaprajzú kápolnát használhatta.

A párocska nagyon lelkes volt, őszintén szólva régen találkoztam ilyen lelkes és nyílt emberekkel, szinte végig akartak vinni minket az egész faluban, amit udvariasan hárítottunk. Végül azonban nem tudtuk elutasítani, hogy elvigyenek minket az avarkori földsánchoz és a Szentkúthoz. Köszönet érte!

Kicsit lelkiismeret furdalásunk is volt, mert ez olyan nagyon pozitív volt, hogy szívesen honoráltuk volna valahogy a fáradozásaikat, de mivel otthon hagytuk az ojrónkat, nem volt nálunk helyi pénz, meg amúgyis ez egy ingyenes kampány, szóval lehet, hogy adni kellett volna nekik egy kis pénzt, de lehet, hogy rosszul adta volna ki magát és sértő lett volna… Hát, utálom az ilyen kínos helyzeteket.

Mivel nem volt ojrónk, igyekeztünk visszafelé Forintországba, kitaláltuk, hogy Dunabogdányban eszünk pisztrángot a szokásos helyen, de legnagyobb felháborodásunkra zárva volt, úgyhogy erősen felajzott állapotban rendeltünk pizzát, mire hazaértünk. Legközelebb viszünk szendvicset, nem kérdés.

Esztergomban láttuk a Szenttamási Kálvária és a Fájdalmas Szűz Kápolna mellett lobogni a KÖN zászlóját, de nem volt már erőnk oda is felmenni.

Az utazást összefoglalva, sajnálom, hogy a nagybörzsönyi templomot nem tudtuk megnézni, másrészt megyünk még mi Szlovákiába szerintem, bár a 280-as euróárfolyam nem igazán turistabarát dolog. Láttunk egy benzinkutat útközben (valahol Párkánytól északra), a fenti árfolyamon 411 forint volt a benzin, míg 382-ért tankoltam az Auchanban reggel. Azért ez kicsit visszatántorít, bár hatszáz kilométert elkocsikázni Szlovákiában (főleg a határ mentén) elég sokáig tarthat.

Hazajáró-kompatibilis posztok hamarosan…