A Kultúrális Örökség Napjai rendezvénysorozat egyik érdekes helyszíne volt a szlovákiai Bina, magyar nevén Bény katolikus temploma, amelyet ez alkalomra meg lehetett tekinteni.
Azt nem tudom, hogy hogyan került a magyar katalógusba, illetve hogy voltak-e egyéb közeli helyek esetleg, amelyek határon túliak (én nem találtam), de kitaláltuk, hogy ezt elmegyünk megnézni.
Nagybörzsönyből le kellett ereszkedni az Ipoly völgyébe, ahol tovább, Letkésnél lehetett átjutni a határon, majd a Garam és az Ipoly vízválasztóján átkelve lehetett eljutni Bényre. A széles völgyben haladva már messziről látszik a Garam melletti halomra épült falu, illetve a fölé magasodó bényi templomtorony.
Bény ősi magyar, sőt előtte volt római település. A kelta települést Marcus Aurelius foglalta el és itt írta 173-ban Elmélkedések c. könyveinek első kötetét. Később az avarok évszázadokig urtalták a környéket és a kiemelkedő dombon 3 sorban építettek sáncokat, amelyet egyfajta erődítésként használták (mások szerint az árvizek ellen védte a települést), mindenesetre jó tíz méter magas lehet, amit én láttam. Bény története a honfoglalás után is érdekes maradt, ugyanis I. István még megkoronázása előtt itt gyűjtötte hadát a pogány magyarok ellen. Ekkor érkeztek segítségére Hont és Pázmány lovagok, akik őt a falu határában lovaggá ütötték. A falu nevét Hont vezér fiáról, Bényről kapta.
2001-ben 1438 lakosából 1289 magyar és 130 szlovák volt.
A helyszínen egy népviseletbe bújt fiatal pár fogadott minket (a falu egyike az ún. kurtaszoknyás népviselet hagyományát őrző/ápoló falvaknak, akik őszintén szólva sokkal közvetlenebbek és kedvesebbek voltak, mint az összes helyszínen együtt. Érkezésünkre elmesélték a falu ill. a templom történetét, majd kinyittatták a pappal a templomot (nemcsak zárva volt, de még be is volt riasztva), majd ezután annyira sikerült őket lebeszélni az egész falu bemutatásáról, hogy csak az avar sáncot mutatták meg.
Szomorú szívvel hagytuk ott őket, nagyon kedvesek voltak velünk és igazából nem tudtuk viszonozni sehogy.De térjünk vissza a templomhoz!
Ami miatt felcsillant a szemem (és hoztuk egy napra a nagybörzsönyivel), az az, hogy ez bizony egy román stílusú templom és egy előtte álló rotunda. Láttunk ilyet Jákon.
Az oka ennek a fajta elrendezésnek az, hogy a templom az a premontrei rend kolostorának (Zsámbék, Ócsa, Ják,) része volt, ahol a szerzetesek folytatták imáikat, míg a falunak egy saját plébániája volt. Ez volt a körkápolna. Az, hogy ez fennmaradt, az kész csoda persze, a mai napig a Kárpát-medencében csak Jákon, Bényben és Szepesmindszenten maradt fenn hasonló. (A térképen emiatt szerepel Szepesmindszent.)
Magát a templomot 1217-körül Karinthiából érkező szerzetesek. A román stílusú templomot először gótikus, majd 1722-ben barokk stílusban építették át a szerzetesek, ekkor “szabadították meg” a jellegzetes koszorúpárkánytól.1862-ben Scitovszky hercegprímás eredeti fényében (és stílusában állította vissza). Találtam egy utalást, hogy 1896-ben is kisebb átalakítások kerültek eszközölésre a templomon, de ez nem biztos. Az viszont igen, hogy a második világháborúban a templom nagyon komoly sérüléseket szenvedett.
A háború után a pusztulás előtti állapotában lett helyreállítva, néhány elemében pedig megőrizte a 800 éves templom eredeti részeit, mint a vadászjelenet, levéldísszel ellátott oszlopok ill. féloszlopok (tisztára, mint Zsámbékon vagy Ócsán).
A falu egyébként búcsújáró hely, a búcsújárás a templomban kezdődik, majd innen az avarsáncban található kegykápolnába kell menni (majd vissza a templomba).
A templom előtt áll a szintén a XII. században épült román stílusú körkápolna, a Tizenkét apostol rotundája. A háborúban megsérült épületen szintén végeztek átalakításokat (befalazták a barokk ablakokat, de megtalálták a befalazott román kori ablakokat). A körfalban 12 boltíves mélyedés található, amelyből arra következtetnek, hogy a 12 apostol tiszteletére építették.
A 12 mélyedés úgy van kiképezve, hogy ha a benne ülő személy a falhoz teszi a fejét és énekel, más-más hang hallatszik. Ha délről számítjuk, az elsőből a legmélyebb és az északiból a legmagasabb hang hallható.
A rotunda felújítása 2009-ben kezdődött, ottjártunkkor is javában folyt, bemenni nem lehetett.
A templomtól és a rotundától egy kilométerre, az avarsánc árnyékában található egy kegykápolna, amely a Bényi Szentkútként ismert.
A monda szerint Szent László királyunk a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. Mielőtt kihúzta volta kardját, fohászkodott a Szűz Anyához. Kardja nyomán forrás fakadt, amivel elolthatták szomjukat a katonák és állataik is. Idővel a földesúr földdel, majd trágyával akarta a forrást megszüntetni, de a kút erős forrása kidobálta a szennyet, s újra tisztán jött a felszínre a környék embereinek örömére. A nagyságos úr keresztény hitre tért, kápolnát készíttetett a forrás környékén.
Évente háromszor van szentmise a Szentkútnál, Pünkösdhétfőn, Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) és Kisboldogasszony napján (szeptember 8.).
Csak ajánlani mindenkinek ennek a különleges hangulatú helynek a felkeresését és megtenkintését!
Az összes kép (nem túl sok) megtekinthető alább (Facebook- és RSS-olvasóknak itt a közvetlen link):
Források:
AZso dot net 
“Csak ajánlani mindenkinek ennek a különleges hangulatú helynek a felkeresését és megtenkintését!”
Jav: Csak ajánlani tudom mindenkinek ennek a különleges hangulatú helynek a felkeresését és megtekintését! 😉