Tavalyi úticél-kereséseim során elég hamar ráakadtam a magyarországi romanika egyik legszebb emlékére, a lébényi templomra.

A számomra korábban teljesen ismeretlen építészeti remekműt tavalyi villámnyaralásunk során, augusztus 20-án ejtettük útba.

A Wikipedia nem spórol a legekkel, Magyarország egyik legjelentősebb középkori építészeti emlékének titulálja, nem ok nélkül.

A krónikák szerint a 1208-ban egy oklevél tanúskodik arról, hogy a bencések a Pot ispántól kapott birtokon monostort alapítottak és templomot építettek. A monostort már az első száz évben kétszer is pusztították, a tatárok után a csehek is kifosztották. A törökök  miatt a szerzetesek 1541-ben Pannonhalmára költöztek és ezzel a kolostor lakatlanná vált. 1631-ben a jezsuiták megkapták és rendbe hozták a templomot, azonban 1683-ban a törökök megint felégették, a tetőzet és az eredeti boltívek elpusztultak.

1773, a jezsuiták feloszlatása után újra elnéptelenedett a kolostor. Ezután a Zichy-család szerezte a birtokokat. A kolostor nagy részét lebontották, csak egy kisebb plébániát hagytak. 1841-ben újra tűzvész áldozata lett a templom, ezután kapott barokkos sisakot a templom.

Mai formáját a XIX. században nyerte el, August Ottmar Essenwein vezetésével először belül (1862-65), majd kívül újították fel. A tornyokat megmagasították egy szinttel és új sisakot kaptak. A templom belseje bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval, kereszthajó nélkül.

A templom elvileg látogatható, nekünk pont szerencsénk volt, mert az ünnepre asszonyok díszítették, úgyhogy gyorsan körbenézhettünk – ingyen, de vezetés nélkül.

Az alábbiakban megtekinthető valamennyi kép, aki esetleg nem látná (RSS, Facebook, stb), annak érdemes ide kattintania!