Kultúrális Örökségek Napjai – a 3 kastély napja

Távirati stílusban a mai napról. A fenti rendezvénysorozat három helyszínét jártuk be, persze ez a járás leginkább a gázpedál nyomásából állt. A tegnap összeállított terv szerint az úticél az Alcsútdobozi Arborétum és a lovasberényi Cziráky-kastély volt, de mivel az arborétumban tízkor indult volna egy kétórás túra, így elég későn értünk volna Lovasberénybe. Ez egy horror-horror hatású program lett volna.

Ehelyett Fehérvárcsurgón akartunk kezdeni 10:30-kor, egy egyórás vezetésen, hogy utána megnézzük az iszkaszentgyörgyi hosszúnevű kastélyt (Amadé-, Bajzáth-, Pappenheim Kastély), hogy utána menjünk Lovasberénybe, az arborétumot elrakva későbbre.

Ez egy menny-gáz-horror típusú program lett, ami abból a szempontból rossz, hogy elmegy a végére az embernek a kedve mindentől, de ezt a vetületét nem gondoltuk végig.

Természetesen lekéstük a 10:30-as vezetést, elég szépen, úgyhogy a Károlyi-kastély külső fotózásával, contrail-spottinggal töltöttem azt a félórát. A kastély gyakorlatilag készen van, a következő lépés a park felújítása lesz/lehet. Öröm volt látni egy tökéletes állapotban lévő kastélyt, amelyben vannak tervek, ambíciók.

Nagyítható!

A tervek szerint a jobb oldali szárnyban egy hotel lesz, a bal oldaliban egy étterem van, ideális helyszín esküvőkhöz például, hiszen kápolnája is van a szertartáshoz. A főépületben kiállítások, rendezvények képzelhetőek el.

Jó volt hallani, hogy milyen ambíciózusak, komolyan.

Gyors ebéd után irány Iszkaszentgyörgy, az egyébként nem látogatható kastély, ahol három család hagyta ott a nyomát. Nos, ez a mutatvány két GPS-appnak ártott meg, rossz volt látni, ahogy mindkettő feladta. Végül maradt az analóg módszer, megkérdeztük, merre van a kastély (bár messziről látszott – közelről már nem).

Szóval, ez a kastély hivatalosan a “hasznosítását várja”, vagyis nem romlik az állapota, vannak ablakok, néhol díszek, valamire néha használják, de kábé ennyi. Az egyik szárnyban iskola és könyvtár található.

Nagyítható!

Ez egyébként egy hatalmas kastély, hatalmas, elhanyagolt francia kerttel, kár érte.

Innen Lovasberény felé vettük az irányt, ahol várt a harmadik kastély, a Czirákyak korábbi otthona. A falu szélén hamar beleütköztünk. Kevés ennél lehangolóbb dolgot láttunk mostanában. A faluban elhelyezkedő kastély, illetve a hozzátartozó kápolna bár nem akar összedőlni, de a nyolcvanas évek óta várja jobb sorsát, ami a külső falfelületeken már nagyon látszik. Nagyon erős fantázia kell a korábbi pompa elképzeléséhez.

Az épület belső része inkább szomorú. A födémek rendben vannak (szinte újak), az épület nem ázik be, de kb. ennyi. Nincs benn semmi, csak üres szobák, félig-meddig kiásott pince, meg hasonlóak. Tragikus.

Az egyetlen pozitívumot itt a kápolnában láttuk, amelynek falain a freskók mintha újra lennének festve.

Az ilyen senkiföldjéről menekülne az ember mihamarabb, úgyhogy mi sem húztuk sokáig, hamar léptünk tovább.

Az eredeti tervekben szereplő Alcsútdobozi Arborétum ezúttal kimaradt, majd járunk még erre, az is megér misét. (De egy hazajáró-posztot mindenképp…)