Egy újabb ok, miért nem szoktam fotópályázatokra nevezni…

/ 2011/12/09

A régebbi posztjaimat átnézve úgy látom, végül nem írtam meg a gondolataimat arról, hogy miért nem fogok a jövőben fotópályázatokon indulni, de idén februárban nagyon berágott a fejem, amikor a Nemzeti Múzeum “Az én Lánchidam” pályázatára olyan pályaműveket sikerült a mélyen tisztelt zsűrinek díjazni, amelyekben én valahogy nem éreztem a vibrálást, az egyedi látásmódot, a különlegességet, a minőséget.

Ezek azok a kritériumok szerintem, amitől egy fotópályázaton kiemelkedik a tömegből a nyertes.

Mivel azonban manapság sokkal inkább valami más rendezőelv szokott ítélkezni a fotópályázatokon, rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok trendi, úgyhogy kerülöm a fotópályázatokat (ha lehet).

Hogy jól teszem, arra itt egy újabb remek példa. A hétvégén került a látókörömbe a Facebookon a számomra egyébként teljességgel ismeretlen Explorer magazin fotópályázatának díjátadója, amely képen a közönségdíjas fotó készítőjének éppen átadják a díjat.

A képet igazából csak azért szúrtam ide, hogy látszódjon, mit nyert a nyertes, egy Nikon D90 Kitet, ami szerintem egy jó erős középszintű fényképezőgép.

Ami igazán az ütős poén, hogy a közönségdíjat az alábbi képpel nyerte:

Nem is kérdés, hogy a verseny kiírói komoly hibát vétettek a szabályok meghatározásakor, de erre mondom azt, hogy amíg egy fotópályázaton egy ilyen fotóval lehet nyerni egy háromszáz ezer forint körüli díjat, akkor én azt mondom, hogy de jó, hogy nem indultam ezen a versenyen sem!

De ha kicsit hosszabban nézem a képet, akkor megszólal bennem a kisördög:

– Gyönyörűen lefotózott mikrofonállvány, nem?

– Nem!

Hasonló bejegyzések

“Egy újabb ok, miért nem szoktam fotópályázatokra nevezni…” bejegyzéshez 67ozzászólás

  1. Ez egy tucatkép. Ezt bárki utána csinálja. Emlékszel a Megyeri hidas pályázatra? Ott is mondtam, hogy voltak olyan képek a kiválasztottak, nyertesek között, amit bárki, bármikor utánacsinál, nincs benne semmi egyedi. Volt olyan képem, ami szerintem jobb volt egyediségében, mint jó pár onnan. Na mindegy. Én sem indultam igazából soha. Amit eddig elértem, egy “Nap fényképe” az Indafotón.

    • Dehogy tucatkép. Ez az amit kiszór az ember az első menetben mint rontott. Feltéve, hogy nem ez az egyetlen kép és a nagyinak mutatni kell valamit az unokáról.
      Az Explorernek ez annyira reklám mint légitársaságnak az elveszett csomag.
      Beszélnek róla, ez tuti, és ezzel az előnyök ki is merültek.

      • Nem, ez még az sem. A rontott képen látszik a tudatosság. Ezen csak egy véletlenszerűen lenyomott exponálógomb okozta képrögzítés nyomai látszanak…
        ui: bocs, semmi közöm a másik HZ-hez! 🙂

      • Nem hiszem, hogy a szakmaiságon kesergünk, az már csak a mellékszál. Az igazi probléma, ahogy írtad, a fotópályázatok feltételeinek lehetetlensége. Láttam már olyan pályázatot, amely szinte nem is titkoltan arról szólt, hogy szabadon felhasználható képeket gyűjtsenek a kiadványuk/egyéb célok számára.

        Ne nézzük már hülyének a fotósokat, főleg, akik ebből élnek!

    • A kedves szerzőnek másfél hónap múlva lesz gyermeke, és ő lesz a legcsodálatosabb gyermek a világon. Ettől még gáz, hogyha valaki így juttat a gyerekének egy D90-t. Ha a fiam tehetséges lesz, kap egy fényképezőgépet tőlem ajándékba és együtt fogunk járni fotózni, nem égetem magam egy ilyen pályaművel a Fácsén…

  3. *sarcasm=on* Nem értettétek meg a kép igazi, mély mondanivalóját! *sarcasm=off*
    Bocs, muszáj volt :). Kíváncsi lennék azokra a képekre, amik nem értek el helyezést. Muha. Két dolog történhetett.: 1. A sok fos (mondjuk ki, amit mindenki gondol) kép közül a legkevésbé fost választották ki. 2. A zsűri tagjai soha az életben nem fogtak fényképezőgépet a kezükben, ráadásul még be is voltak szívva, csúnyán.

    • Hehe…
      Szerintem egy harmadik verzió történt: a kiírás rossz volt és ilyen vacakokat is lehetett nevezni és lehetett rá szavazni.

    • Zsenikém! A “lovas” képen a díjat elnyerő fotós látható a két paci között, nem az a nyertes kép! 😀
      De szóljatok, ha tévedek!

  6. Mi itt a gond?
    1. A srác az egyik kiíró rokona.
    2. Csak Ő indult a pályázaton.
    3. A képen az egyik gyerek a pályázatkiíró gyermeke.

  7. fotósok… :D:D
    olyanok vagytok, mint a modern műértők, akik egy kupac lótrágyáról is képesek novellát írni.

    • Milyen igaz.
      “Azért mert nem lett jó, koncepciója még lehetett.”

  8. Szerinte nem hiba volt, hiszen a cél a népszerűség növelése és nem a fotók értékelése volt.
    Nyáron nyertünk hasonlót, a metódus ugyanez volt: a lájkok száma számított, nem a fotó…

  9. Ha valahol kiirok egy fotopalyazatot, altalaban a magam hirdetesere szolgal. Tehat h eljusson minel tobb emberhez a tudat, h en letezem. Igazabol ok nem a kepet dijaztak hanem h a csavo tudott sok olyan embert hozni aki a lajkja altal legalabb hallasra mar megismerte a ceget. Nekik erre volt szukseguk, ilyen szempontbol a csavovolt a leghasznosabb es EZERT jutalmaztak, csak epp “fotopalyazat”nak titulaltak ezt a marketinget…

    • Azt szokták mondani, hogy a jó reklám az, amiről sokáig beszélnek. Olyan patak, amibe beleesel, belemegy a csizmádba és nem bírod kirázni belőle. Ez a hatásos. Végülis, ha így nézzük, a fotópályázat elérte a célját.

  10. Igazad van. Én sem szeretek indulni ilyeneken. Idén párommal viccből mégis indultunk a Soltész féle fotómaratonon, gondoltuk jó kis időtöltés lesz bolyongani a városban és közben fotózni is.
    Reggel 10-töl éjjel fél egyig fotóztunk másnap pedig töltöttük fel a képeket és kicsit izgatottan vártuk az eredményeket.
    Bevallom nem számítottam rá hogy bármit is nyerünk, de hogy olyan képekkel nyertek emberek amilyenek itt voltak, hát azt nem gondoltam volna.
    Volt olyan díjazott aki egy projektor előtt álló emberre vetített képeket fotózott, szerintem minősíthetetlen módon… no comment. Egy darabig megint nem visz rá a lélek hogy versenyezzek.

    • Ez a valódi probléma. Ha ez korrekt módon zajlana (maradjunk abban, hogy nevezhetjük korrektnek a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad esetet), akkor ezek az esetek nem fordulnának elő. Az emberek többsége nem szereti, ha hülyére veszik, ráadásul elég hamar rá is jön maga, szóval ez a fajta hozzáállás nem célra vezető. Ennek ellenére gyakorlat.

  12. Az egészről egy vicc jutott eszembe

    Két posztmodern művész beszélget egy kiállításon:
    – Te, oda szarjak a sarokba?
    – Hagy, úgyse értenék.

  13. Sajnos erre nem lehet mit mondani azon kívül, hogy szomorú. Nem is azzal van itt gond, hogy belsős ember nyerte, vagy az, hogy sok lájkot kapott, bánja kánya, hanem az, hogy egy ilyen díjazás miatt adott esetben sok tehetséges emberke ábrándul ki az egész fotózás témakörből.

  14. http://metrophotochallenge.com/hu2011/contests/winners

    Ajánlom figyelmedbe a Metropol nemzetközi napilap fotópályázatának nyertes képeit.
    Osztom a véleményed az online pályázatokról,egyszerűen nevetséges eredmények születnek.
    A barátnőm kedvéért én is neveztem pár képet,persze feleslegesen.Csak azokat bántják az eredmények,akik tényleg komolyan veszik vagy vennék a pályázatokat.Közben meg az a lényeg,hogy minél több ismerőst zaklass azzal,hogy szavazzanak a képedre.Így nyerhet egy bogár a fűben,vagy egy macska,aki belehajol a kamerába.
    Újra ezt kell írnom,de erre nincs más szó – nevetséges…

  15. Aki azt hiszi, hogy a lájkversenyek jó marketingnek számítanak, mert így sokat beszélnek majd az adott cégről, sok emberhez eljut majd az “üzenet”, az körülbelül 2 évvel le van maradva..A lájkverseny a legócskább, legkönnyebben kijátszható, legnagyobb negatív hasznot hajtó valami, amit csak el tudsz képzelni, és mondok még egy meglepőt a kedves “médiaguruknak”: a Facebook szabályzatába ÜTKÖZIK a sima like gyűjtéses nyereményjáték, ezért -ha valaki bejelenti- a Facebook kötelezheti az adott céget/márkát/akármit a játék eltávolítására és/vagy súlyosabb esetben törölheti a szabálytalankodó cég/márka FB lapját is..

    • Én úgy tudom, hogy ez nem “lájk-gyűjtős” verseny volt, hanem szabályos szavazógépes.

  16. szomorú,nagyon szomorú, bár én nem vagyok fotós,de rengeteg ismerősöm és jóbarátom az…de na,valljuk be ehhez nem kell nagy virtuóznak lenni,hogy lássa az ember, ez POCSÉK!
    mindkét két amit a bejegyzéshez feltöltöttél tökéletesen illusztrálja milyen színvonalon folyt ez az egész “pályázat”. mégegyszer csak annyit tudok mondani: szomorú.

  17. Katasztrófa. Igazából ez egy olyan fotó, amit az ember egy 1megapixeles mobiltelefonnal készít futás közben napszemüvegben a képpel ellentétes irányba nézve úgy, hogy a másik kezében egy sündisznót szorongat, kb. ez az őszinte véleményem.

  18. És egy csodálatos Shure SM-58-as mikrofon szerintem valóban ez a fénykép témája! 🙂

  20. Hölgyeim és Uraim,
    a Subbának köszönhetően a blog nézettsége az egekbe szökött, úgyhogy alig győzöm jóváhagyni a hozzászólásokat! Köszönöm mindenkinek, aki elmondta a véleményét és remélem, hogy a jövőben is találkozunk itt!

  21. Amúgy ez nem Shure SM58 hanem egy Jeffe.
    A képről nincs mit írni, mert nincs rá szó. 🙂

  22. Már megijedtem, hogy ilyen létezhet.. de szerencsére nem. Mint a facebook linken olvasható, a kép “csak” a közönségdíjat kapta meg. Ergó, a srácnak van csillió haverja, akik ezerrel gyártották az email címeket és lájkolták a képét, hogy a tesó vigye haza a gépet.
    A szakmai zsűri értékelése még hátra van. De ha ők is ugyanezt a képet választják, akkor viszont homlokon dobom magam (a finepix 6500-asommal, hogy most milyen könnyen lecserélhettem volna)

    • Ezt tudtuk eddig is. A bibi ott van, hogy kellett volna egy előzetes szűrés, és azokra lehetett volna közönségszavazni. Abba a válogatásba remélhetőleg ez a kép nem került volna be.

  25. Az nem lehet hogy a legrosszab kép kapta ezt a díjat? 🙂 (vigaszdíj)

  26. Nem kell sok ismerős. Elég kb. 10 ezer forint. Vannak olyan oldalak, ahol like-ot lehet venni. Egy ilyen egyszerű trükkel, csalással nyert egy jó gépet. Az a szomorú, hogy vannak, akik a like-olást még komolyan veszik és arra írnak ki pályázatot.

  28. Valamit felreertettel, ez nem fotopalyazat volt, hanem szavazobot-palyazat. A nyertes pedig megerdemelte a dijat, ezt a kepet csak komoly technikai hatterrel lehetett gyoztesnek kihozni. Respect neki!

  29. Végül is a hirdető cégek megkapták amit akartak – az olcsó reklámot.
    Viszont hogy egy ékszerész cég nem ért az informatikához az még rendben is van de, hogy az infós világcégnél dolgozókat ilyen olcsó módszerrel át tudta verni egy pattanásos script kiddie az már vicces.

  31. Két perce azt nyögdécselem, hogy úristen. Úristen. Közönségdíj, jahh.
    “Lájkoljátok Pistit, mert tök jó fej!” És rögtön lesz kétezer lájkja. Ez nem teljesítmény. Ezen még megbotránkozni sem érdemes. Én részegen, kivájt szemmel, egy ujjal jobb képet csináltam volna ezekről a gyerekekről. Szégyellje magát az explorer.

  32. Ezek a “kinek van több ismerőse Facebookon” pályázatok.
    Páron én is indultam, de akkor már inkább a saját honlapom.

  33. mi lenne, ha megpróbálnátok űberelni a bevett gyakorlatot? ismertek biztosan elég szakembert, akik felkérésre zsűriznének, a díj alap meg némi nevezési pénzből tevődne össze. ha valami szar, de ti jobbak lennétek, akkor elég könnyű érvényesülni. kár is fikázni ezeket, megszűnni ettől nem fog.

  35. Lehet, hogy a nyertes a kottaállványról szeretett volna készíteni egy nem szokványos képet.:)

    • Az a poén, hogy akármilyen fotót benevezhetett volna, feldobja a fényképezőgépét a levegőbe 2 másodperces késleltetéssel, pörgetve és az máris művészet lett volna. És mindenki csak műértene, meg nem értené, mi tetszik ezen a sok embernek. De ez az állványos kép egy nyílt provokáció, erőfitogtatás, a pofánkba fingás (már elnézést).

      Egyre nagyobb a zaj, amiben egyre nehezebb megtalálni az igazi értékeket. És az ilyen esetek kapcsán sem tisztul a látvány, inkább csak egyre zavarosabb…

  36. “Az irigység beszél belőletek, neveztetek volna jó képpel ti is” – ezt nem én mondom, a nyertest idézem, aki egyébként már laptopot is nyert hasonló fészbúkos pályázaton hasonló módszerrel.

    • A nyertes egy szánalmas alak, karikagyűrűt is így nyert. Szerintem nem teljesen érti még a világot, de nagyon hamar meg fogja tanulni, hogy amit most érzékel, az nem a valóság…

      • már ne haragudj, tényleg gáz az, hogy egy ilyen képpel lehet nyerni, de az h utána 50 kommenten keresztül azt írod, h egy szánalmas alak, nem érti a világot, meg ilyenek, az már kimeríti a kicsinyesség határát. kihasználta a rendszer gyengeségeit, ezzel előnybe jutva, maximum azért szídhatod Magad, mert ezt te nem tudod megtenni. most boldogabb lennél félmilliónyi cuccal.

        ez meg amit most csinálsz az egy virtuális f@szverés, tipikus magyar mentalitás. törődj bele, hogy egy kissrác okosabb… most ettől neked jobb hogy még 100 kommenten keresztül kapsz megerősítést egy nyílvánvaló dologról?

        törődj bele és nyugodtan fogsz tudni aludni éjszakánként.

        üdv
        Kimura
        egy hobbifotós

        • Nem teljesen értelek! A saját blogomban azt írom le, amit én gondolok. Te meg leírhatod a sajátodban, hogy kicsinyes vagyok. Ez a műfaj így működik.
          Nem kell olvasni, ha nem tetszik.

          Hmmm?

  37. Én is beneveztem erre a pályázatra…de a képemet nem indították el, mondván, nem felel meg a kritériumoknak. Én sem vagyok profi fotós, még csak kezdő, de mikor nem volt kicsit komolyabb gépem és csak a telefonommal kattintgattam szórakozásból, már akkor jobb képeket csináltam mint ez, ne haragudjon meg a világ! Nem vagyok irigy, se rosszindulatú, de egy tehetségesebb fotós tudna mit kezdeni azzal a géppel és megérdemelné.

    • + szánalmas tartom az összes “lájkal” nyerős pályázatot, versenyt. Úgy sem a tehetség és az érték nyer, hanem a népszerűség és a befolyás.

  38. a kompozícitótól, ereditégtől, minőségtől és az összes más értékelendő tényezőtöl eltekintve ez nem is olyan rossz kép

  39. Úgy egyébként eszembe jutott egy fotoarénás ismerős, akit kifejezetten jó fotósnak tartok. Valami hipergagyi szappantartóval is olyan fotókat készített, hogy csak irigykedni tudtam.
    No egy szép napon kaptam tőle egy e-mailt, miszerint indult valami pályázaton és arra kér, hogy szavazzak a képére. Kicsit megsértődött a válaszomon…

  40. Itt valahol mondta valaki, hogy a negativ reklam is reklam… Szerintem az nem feltetlenul jo a ceg szempontjabol hogy nagy mennyisegu ember a “bovli” szora asszocial amikor meglatja az adott ceg nevet… de mindjart meg is cafolva ezt a gondolatmenetet visszautalnak a kedves es altalam igen tisztelt Blogiro velemenyere, amely szerint: az altala teljesseggel ismeretlen Explorer magazin… Ha a nullahoz kepest nezzuk a dolgot akkor megis volt valami hatas. En pl utananeztem mindjart ennek a magazinnak, mint ahogy valoszinuleg sokan masok is.

  41. Te Zsolti, téged itt egy lapon említenek Máté Bencével 🙂
    http://comment.blog.hu/2011/12/25/vigyazat_megrazo_felvetelek_kovetkeznek

    A post utáni komment özönből kiragadva:
    _________________________
    vagyokkk 2011.12.25. 21:41:41
    Hogy értsd az utolsó mondatot, ezért kevés:
    azso.net/2011/12/09/egy-ujabb-ok-miert-nem-szoktam-fotopalyazatokra-nevezni/
    _________________________

    Ha érteni akarod miről van szó, majd beleolvasol.
    Üdv
    Zsozso

    • Értem, mármint egy weblapon! 🙂
      Amúgy nem olvastam végig a cikket, de ahogy látom, ez a “vagyokk” szépen rálépett a troll-csengőre…

      Amúgy nem értem én ezt a fanyalgást, amennyire ismerem Máté Bence képeit, azokkal elég sokat letett az asztalra. Aki ezt kétségbevonja, annak nem lehet könnyű élete…

  42. Tudod AZso én botor is indítottam itt anno egy fotómat, de soha sehol többé 🙂 Ez a kép már akkor toronymagas lájkszámokkal vezetett. A szánalmas az, hogy az Explorer ez lenne, azt gondoltam egy nívós dolog. A fenét egy szar……. ha ilyen megtörténhet. Kiscsávó pedig örüljön, nem sajnálom tőle, tényleg. Talán megtanul vele dolgozni 🙂

Hozzászólások lezárva.