Szóval, az történt, hogy éjjel fél egykor (egyesek szerint fél tizenkettőkor) csipogott a telefon, nomadek lemondtak a turat. Valamikor reggel Gikan is sms-ezett, de ezt erdekes modon, csak most láttam… Szóval, egyedül köröztem a Pedalomán mögötti parkolóban, már-már azt hittem, hogy egyedül vágok neki hegyeknek (bár szerintem inkább hazamentem volna). Aztán egycsapásra jött Tivadar, a Romanszky-k, eBalázs. Itt véget is ért a lista, mert Zoli Budán várt minket, Zakiék pedig időviharba időzavarba kerültek és azt üzenték, hogy utolérnek minket. Így aztán elindultunk. A Római partra vezető kerékpárút gyk. megsemmisült, úgyhogy kicsit mentünk aszfalton, hogy mehessünk a Rómain. Eseménytelenül telt utunk egészen a budakalászi új útig, ahol annál a fantasztikus rőzsejurtánál vagy minél megvártuk Zakiékat.

Az út Budapest felőli részén van egy pihenő, nem messze tőle már vágják az erdőt a Duna-parton és végzik a földmunkát az M0 hídhoz. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy azt mondjuk, ez az útszakasz a római-partihoz hasonlóan a közeljövőben meg fog semmisülni. Az időzítés tehát kétséges. Az út minőségéről. Az első szakasz, a Lupa-szigeti hajóig jó, bár ez a szakasz a parti villák bejárata, ez az út korábban is létezett, bár inkább hasonlított egy szúnyog-neveldére. A másosik rész a hajóállomástól, a rőzsés jurtától indul, az ártérben, alig fél méterrel a Duna jelenlegi vízsszintje felett vezet. Viakolor kerékpárút kerülgeti a korhadt, néhol kivágott, néhol visszavágott, néhol meghagyott fákat. Az utat alkotó kövek között nincsen hézagoló anyag, ami annyit jelent, hogy a kövek mozognak. Ez pedig azt jelenti, hogy az alapja is kétséges… Hát, bízzunk benne, hogy ez még nem a végleges állapot. Bízzunk benne, hogy az árvíz csak ritkán önti el és (természetes módon) rongálja meg. Bízzunk benne, hogy a szúnyogok nem gyúrnak eleget és lehagyhatóak lesznek úgy 15-20 km/h óra felett… (erről nem az építpk tehetnek) Az útszakaszon két pihenő épült. Rokonok, csak az egyik valami különlegessel vonja magára a figyelmet. Szóval, fa “spanyolfal”, amelynek az út felőli részére, takarásba kerültek a kerékpártárolók. Kicsit nehéz figyelni. A kerékpártartó fémhurkok nem alkalmasak normális módon a kerékpár megtartására, mert túl magasak és túl távol vannak egymástól. A képeken jól látszik, mennyire sikerült elhelyezni benne a járműveket. Én ki is hagytam a lehetőséget, mert bár kerékpárom nem túl értékes, többre tartom annál, hogy egy ilyen kerékcsavaróba tegyem. Szóval, ha az ember bejut a helyre, ott egy nagyon magas asztal és körülötte padok vannak. Az egyik padnak máris (?) mozog az egyik része. Hm. Szóval onnan pár lépés a tűzrakóhely, gondolom ez elég népszerű lesz a helyi lakosok körében. A tűzrakó mellett van egy hely, aminek nem tudtunk rájönni a rendeltetésére, talán egy öltöző (ennek ellentmond, hogy a Duna és a tűzrakó felé nyitott). Logikusan egy valaki által karbantartott fatárolónak tartanám, amiből bárki tüzet rakhat a benne lévő fákkal. Nincsenek kétségeim, Mo-n ez halva született gondolat. Nem lennék meglepve, ha amolyan árnyékszékké alakulna, ahol a megszorult vándorok könnyíthetnek magukon. Most abba ne is menjünk bele, hogy ez a rőzsejurta vajon mit jelképez, vajon meddig marad így, mennyi értelme (eső, szél, nap ellen nem véd, akkor meg minek) – vagy ne legyen ilyen egyszerű? Hát ennyi. A kerékpárút merőlegesen belemegy abba az útba, amely a budakalászi tavak és az elmegyógyintézet mellett megy Szentendre felé. Tudomásom szerint erre az útra csak engedéllyel lehet ráhajtani, erre vonatkozóan semmilyen utalás nincs sehol a kerékpárúton. Így tehát a gyanútlan utazó és silány minőségű szolgálati (vízmű) úton találja magát és kész. Remélhetőleg továbbépül, és akkor nem okoz gondot, hogy védmű-területen halad. Remélhetőleg az sem okoz gondot, ha az árvíz vagy az M0 építkezés miatt újra a régi úton fogunk botorkálni és ezért csak tuning-bömösök és utasaik bátor, magabiztos véleménynyilvánítását kapjuk a nyakunkba… Az is lehet, hogy a bringaút nincs átadva, úgyhogy még néhány hiányosság orvosolva lesz. Néhány azonban fájó és otromba, amit utólag már aligha tudnak/fognak korrigálni… Ennyit az új bringaútról Budakalászon. Lehet, hogy könnyű kritikának, fikázásnak tűnik, de ezek jutottak eszembe, ahogy utaztam rajta.

Szóval innen mentünk tovább a megszokott úton. Szentendrén a nem kicsit megáradt patak fogadott minket, ahogy mentünk felfelé, több helyen szűknek bizonyult a meder. Elindultunk Paprét felé. Kb. félúton jelent meg a hó az út szélén, de mindenhol nagyon olvadt. Sok olyan helyen hömpölygött a víz lefelé, ahol vizet még sosem láttam…. Dingonak volt egy defektje, megvártam, amíg megcsinálta. Aztán együtt mentünk felfelé. Az utolsó kilométereken feloldoztam és elengedtem, úgyhogy odalépett. Innen már csak én botorkáltam, az első paprétes túrákon az utolsó kilométer mindig kínlódás nekem. Papréten mindenhol folyt a víz lefelé, mi meg elindultunk szépen felfelé, az út két oldalán hófallal. A tetejére felérve kezdődött a zuhany, a Szekrénykő és a Hegytető közötti részen voltak szép epizódok. Víz, sár, vizes sár, sáros víz, fűrészpor vizesen, az aljára úgy néztem ki, mint ahogy kell. Onnan tovább Pilisszentlászlóra, jó negyvenes tempóban, ahol biccentettünk a Kisrigónak és mentünk tovább lefelé. Itt a nagy visszafordító kanyar északi oldalán jártunk pórul elég rendesen, mert ott csak két szűk nyom volt, a többi jég, a nyomban pedig tízcentis víz. Végül gond nélkül lejutottunk, majd Dömörkapu felé tovább. A sorompónál megvártuk a terepes szekciót, Zolinak elszakadt a lánca, de volt nála patentszem, úgyhogy gyorsan tovább tudtak menni. Szentendrén a baseballpályánál lementünk a patak felé, éppenhogy át tudtunk menni valahogy a patak mellett a híd felé. A meder teljes szélességében a patak volt az úr, míg korábban ugyebár gond nélkül el lehetett menni ott. Szentendrén Romanszkyéktól búcsú, maradék lángosozott. Onnan már végképp eseménytelenül telt és négyre már itthon is voltam. Jó kis túra volt, az idővel is szerencsénk volt, estefelé eleredt az eső, ezt megúsztuk… Adatok: Tm: 4:17:44 Dst: 62,81 km Av: 14,6 km/h Mx: 44,9 km/h Odo: 945,7 km Fotók itt. http://keptar.azso.hu/20060326