Egy nem átlagos májusi szombat

A tegnapi nap elég extrém volt – legalábbis nekem. Reggel 8-kor már Klareszéknél jártam, hogy ott találkozzak a többi elvetemülttel, aki még hajlandó volt egy gyors délelőtti HHH-futamra. Árpi éppen jött kifelé, a megőrzésre átadott motyóit vitte el, és legnagyobb meglepetésemre a kerítés mögött már ott várakozott István. Aztán Éva is előgyalogolt valahonnan, úgyhogy már csak Chiikot vártuk. A várakozás perceiben megnéztük Roobi új műhelyét, István elolvadt a szerszámos-fal előtt, aztán amikor Éva rámutatott a hűtőre, “Hehe, hűtő a sörnek és a kolbásznak…” (bár lehet, hogy nem Éva volt), Klaresz kinyitotta a hűtőt, ami tele volt sörrel, kolbásszal és fagyival… Hoppá. A pince-vizit után már szedelőzködtünk, aztán éppen időben befutott Chiiko. Így indultunk neki a hídnak, át a hídon, aztán tovább Óbudai temető – Testvérhegyi út. Az Erdőalja utcához az erdőn keresztül jutottunk el, ahol ízelítőt kaptunk a szúnyog-agresszióból. Aztán elindultunk felfelé a Virágosnyereg felé, Klaresz technikai okokból középtányéron repült felfelé, én meg erőnléti okokból meg-meg álltam, de akkor meg a szúnyogok lepték el a habtestemet, úgyhogy visítva menekültem előre… Végülis mire felértem, aludtak egy jót, mentünk tovább. A crosspálya felé vettük az irányt, aztán tovább egészen reptér végéig. Itt találkoztunk (Kaposvári) Zolival, aki először elindult tovább, de amíg azon tanakodtunk, hogy merre induljunk az Árpád-kilátóhoz, addigra visszajött hozzánk és velünk tartott. Az Oroszlán-szikla felé mentünk, ami nem egy kimondottan technikás út, csak a végén van egy kisebb emelkedő (ahol én el is véreztem), de nagyon szép a kilátás és elvisz az Árpád kilátóhoz. A tisztásnál én már nem mentem tovább, a zöld jelzésen legurultam az erdészház mellett a Fenyőgyöngyéig. Ott bevártam a többieket. István innen hazament, utólag kiderült, jól döntött. Mi mentünk fel a szintúthoz, ahonnan továbbnyargaltunk, Virágosnyeregnél pedig immár a jól bejáratott úton vissza. Íme a teljes útvonal. Negyed tizenkettőkor értem haza, zuhany, hajmosás, borotválkozás, öltözés, indulás. Istvánért délre mentünk, utána Klareszhez. Városnézés, autókázás, 4g-es kanyar a felső rakparton és már ott is vagyunk. Dupla esküvő. Wow. Esküvő kezdődik, 90 másodperc múlva már ki is mondták a boldogító igent! Csúcs. Utána még szokásos formaságok, még később gratuláció és ajándékátadás. Irány a templom szemközt, két atya veszi kézbe a szertartást. Gikan végignéz egy oszlopot. Én fotózok, Klaresz elzavar… fotózni 😉 Utána csoportkép a lépcsőn és irány haza. Otthon fotók feliratozása és publikálás. Csillagkapu nézés tévében és alvás. István hívása ébreszt, hogy akkor mégiscsak jönne. Megyünk bulizni. Hangulat jó, étel finom. Éjfélkor sűrű ásítozások közepette hazaindulunk. Sűrű nap volt, de jó volt…