HBSE Bicajtúra – Gázló-bejárás Pünkösdkor – 0.nap

Azért gondoltam, hogy komoly lehet a csapatban az elszántság, mert pénteken délben elkezdett szakadni az eső és senki sem mondta le a túrát… Hmmm… Péntek délben indulás. Jó hétvégét a kollégáknak és irány az Auchan. 70 db zsemle, 10 csomag sonka, 15 csomag szalámi. Ufó tekintetek a vásárlók irányából. – Jön a hosszú hétvége – magyarázkodok kényszeredetten – meg aztán kicsit éhes is vagyok… – mindenki furcsán néz. Kiveszett az emberekből a részvét… 😉 Auchanban nem lehet kapni hűtőtatyót. Irány az OBI. Mire odaérek már szakad az eső. Csuromvizes vagyok, mire beszerzem fenti tárolóeszközöket. Kettő kell, annyi cuccot vettem. Rohanás haza. Az autó megtelt a kajával. Jó vicc. És hová fog kerülni a cuccunk? Veronikáról nem is beszélve… Megoldjuk. Hazaérve szakadó esőben bepakolás a hűtőtáskába, felcipelés lakásba. Hűtőt super-fokozatba. Továbbra is szakadó esőben tetőcsomagtartó felszerelése. Miután felrakom, rájövök, hogy fordítva kezdtem, úgyhogy le kell szednem az utolsó kettőt, és újra felrakni. Hiába, ezt is csak esőben szoktam csinálni. Fél négyre végzek, átfagyva rebootolok a hálószoba szőnyegén. Nekiállok lehordani a cuccot. Mintha két hétre utaznánk valahová, annyi ruhát viszünk. Ez elsősorban azért van, mert esélytelen, hogy bármilyen ruhánk megszáradjon egyik napról a másikra, ha esetleg elázna, amire van esély. Pakolok, pakolok, autó megtelik. Bicajok felugranak a tetőre, jócskán késve elindulunk. Klareszék már a Lánchídnál járnak. Tatai úton bevillan, hogy fent hagytam a lakásban az esőkabátot, úgyhogy irány haza. Esőkabátot magunkhoz véve irány Ferencváros, Veronika és a bicajok. A Rottenbiller utcánban araszolunk, amikor Klaresz hív, hogy az érdi tetőn araszolnak és a felirat szerint hat kilométernyire baleset történt, kerüljük el, ha lehet. Mondom neki, hogy ha így haladunk, mire odaérünk, már nem is lesz ott semmi. (Így is lett.) Veronikát felszedjük, szerencsére alig van csomagja, bicajokat felrakom, aztán leszedem, mert Laci bicaja csak az egyik (természetesen már foglalt) tartóba fér el, aztán vissza. Mindezt szakadó esőben. Veronika szerint fogytam, szerintem meg nem vízálló a kabátja. Nekem lett igazam. ;-))) Nyomás tovább. Lágymányosi híd felhajtóján egy Suztuki éppen vészfékeztet egy kamiont, kamion felrongyol járdaszigetre, oszlop megsimizi a rakomány oldalát. Mi meg gyorsan elhúzunk tovább. Rövid megálló a budaörsi Mekiben, salátázunk, csirkeburgerezünk. Forró csokit iszunk mert hideg van és szakad az eső. Innen nyomunk egy maxigázt, ami durván 110 km/h-t jelent a vízfüggöny borította M7-n. Veszprém felé egy totál ismeretlen úton megyünk, kétszer-két sávos, és ‘fehérvár határában lévő hatalmas körforgalomba torkollik. Gut. Klareszék hívnak, hogy megérkeztek, mi valahol Várpalota környékén zúzzuk éppen a vízfüggönyt egy távolsági buszjárat mögött. Veszprémben a körgyűrűn kerülgetjük a kátyúkat, horror az egész. Márkó – végre egy ismerős hely – majd hömpölygő esőben a Gázló sebességrekordos útján (olyan rossz állapotban van, hogy nem javaslom senkinek, hogy próbálkozzon a rekorddöntögetéssel), Hárskút – az út fel van újítva. Megyünk tovább és egy perccel Laci után célbaérünk. Az eső továbbra is esik, a bicajok vizesek. Szerencsére a közös épületben izzanak a fütőtestek, a pénzesgyőri polgármester fogad minket. Megtisztelő. Kicsit aggódunk a többiekért, de végülis érkezik Peti, Chiiko és Tivadar, valamint Szabinka, Joe, Kaszi, Zaki. Ezzel a létszám el is éri aznapi csúcspontját, 14-en vagyunk. Nagyon szép. Mondhatni, ez a 14 ember mindenképpen bízott abban, hogy a hétvégén jó idő lesz és a meteomókusok nemhogy azt nem tudják megmondani, hogy júliusban milyen idő lesz, de egy hétvégét sem tudnak korrekten lemodellezni mondjuk péntek este. Nekik lett igazuk. Kipakoltunk, beköltöztünk és aludni tértünk. A tízpróbás áruházban vett törzsi hálózsák remekül vizsgázik, csak a belőle kilógó szerveim fáznak… Az eső esik, így alszunk el. Képek itt.