HBSE Bicajtúra – Gázló-bejárás Pünkösdkor – 1.nap

Reggel ébredés a hideg miatt. Esik. Hallom, bakter. Sebaj, nem szabad feladni a csüggedést, megreggelizünk a hozott anyagból. Kicsit nehezen hangolódik rá a társaság, de végülis jót esznek. Zakiék (Kaszi és Szabinka) kicsit idegesek már, hogy mikor bringázhatnak, úgyhogy még a szakadó esőben nekivágnak, hogy Bakonybélben vegyenek a remek mézes puszedliből és tekeregjenek egy kicsit a környéken, hátha elzavarják az esőt. A délelőtt így tehát tétlen várakozással telik. Chiiko kicsomagolja a zacsiból a bicaját, amiben utaztatta és egész éjjel párolta, a kilométer-óra konzolját egy elegáns mozdulattal letöri, majd megebédelünk. Ebéd után, az eső elálltával Klaresz hirtelen kiadja az utasítást: “Indulás!”. Én még épphogy befejeztem az ebédet, büfi még nem is volt… Menjünk. Zakiék épphogy befutnak, amikor mi megindulunk. Irány a Kőrishegy – edzés aszfalton. Pénzesgyőrből felfelé vezet az út a Nagy-Somhegy tövébe, ahonnét egy apró megszakítástól eltekintve legurulunk Bakonybélbe, a kocsmáig. Innen felmegyünk Szentkúthoz, megmutatom az újszülötteknek a helyet. Csoportkép. Utána irány a Kőris-hegy. Bakonybél végén kanyar jobbra és már megyünk is. Az első két kilométeren nagyjából még együtt a csapat. Az eleje lohol, mintha hajtanák, én igyekszem Veronika nyomában maradni, de aztán észreveszem, hogy Móni nagyon lemaradt. Leveszem a szélálló felsőt (egy darabig nem lesz rá szükség), majd Móni után megyek és mellette maradok. Így szépen lassacskán haladunk felfelé. Szépalmapusztánál megvárnak a többiek, hogy utána a harmadik kanyar után már megint csak a csúcson találkozzunk… Felfelé Mónival megyünk együtt, végül azonban lemarad, én meg a saját tempómban győzök felfelé. A Kőrishegyen újabb csoportkép. A radart szétszedték, úgyhogy most valahogy másképp irányítják a légiforgalmat… Legalábbis remélem. Elindul a csapat lefelé, várok 5 percet, nekivágok. Mónit még a sorompó előtt utólérem. Legurulunk Bakonybélbe, a 9. kilométernél 3 percet állva végülis 4500 méternél érem utól Klareszt és Mónit, 3800-nál leelőzöm Tivadart és 1700-nál Veronikát. A többieket már csak a célban látom. Innen kedélyes emelkedő gyakorlatilag a Somhegy tövéig, a csapat Bakonybélben eltűnik a szemem elől, Móni megvár a szeméttelepnél, átmegyünk Somhegyen (a falun), majd ő is elhagy. Csinálok néhány fotót, eszek egy energiaszeletet, úgyhogy mire beérek Pénzesgyőrbe, Móni és Kaszi vár az út szélén. A csapat már régen lezuhanyozott, úgyhogy csak nézek. Vacsora, Zaki és Kaszi (és még mások) közreműködésével tésztaparty gombás-paradicsomos szósszal… Energiabomba. Fotók megnézése, kockapóker. Éva érkezik fél tizenegykor, bár ezt már csak az elbeszélésekből hallom, mert addigra már alszunk. Vasárnap bepróbáljuk a Gázlókat, lesz, ami lesz… Fotók itt.