Esti tekerés a HHH-n

#2006. Jún. 14. @ 16:47:08 by azso Ma estére – hosszú idő után újra – egy kis bicajozást tervezek. Nekiesek a HHH-nak amúgy emberesen. Az útvonal ez lesz. — Nos. Remek időben sikerült felérnem, mondhatni, elégedett voltam magammal, miközben 3-4 profi hagyott állva felfelé. Fenyőgyöngyéig eseménytelen utam volt, sőt, tovább is. A második kanyarban utolért Flame, kezeltünk és mentünk tovább, mire kiértem a kanyarból, már sehol sem voltak… Aztán jött a szintút, kicsit küzdöttem a sötétben a napszemüvegben, ami ráadásul belülről tele volt rászáradt izzadtságcseppekkel is. Ha leengedtem, a bogarak próbálkoztak, felhúzva meg alig láttam. A Nap egy felhő mögé bújt, és nem is akart előjönni, a felhő állt. Virágosnyeregnél átvágtam a szúnyogokon, aztán irány a krosszpálya. Hangár felett egy kis gyakorlás gördülő köveken, aztán sima út a reptér végéhez. Innen néhány futót megijesztve irány az Oroszlán-sziklához, majd tovább. Árpád-kilátó szkippelve, majd ma megnézem. Balra a réten áthaladva az út közepén jött rá egy párocskára a letáborozás, egy ránézésre kiskorú, ám ennek ellenére jelentős túlsúlytól gömbölyödő leányzó bikiniben üldögélt, miközben kanos pasija megpróbálta hátulról becserkészni, azonban nem igazán ment neki a dolog. Miután kikerültem őket és hánytam egyet, továbbmentem, valaki a susnyásból utánam kiabált, hogy “hé, hepibájk”… Ádám volt az, aki éppen a függőleges sziklafalon kereste azt a helyet, ahol Olivér is lejött egyszer, mert letöréseken gyakorol… Hívta ködmönbát, aki dolgozik és fáradt, Szabi unja már a HHH-t (meg tudom érteni), engem is csábított, de mondtam neki, hogy én innen már csak lefelé, szóval gyakorolgasson csak nyugodtan. Közben ahogy álltam, elleptek a szúnyogok, úgyhogy megvártam, amíg túlélt három letörést, és mentem tovább. Lefelé már eseménytelen utam volt, a fékeket koptattam be, úgy tűnik elég jó választás volt az Avid fékpofa… Az Árpád-hídon aztán megláttam a felhőket, az egyik nagyjából Dunakeszi magasságában ért le a földig, a másik pedig valahol a Pilisben, úgyhogy úgy döntöttem, visszakapcsolok és padló hazáig. A Munkásotthon utcában kicsit csöpögött az eső, de nem lettem tőle vizes. Ahogy hazaértem, eldördült a nagy égi startpisztoly és esett az eső is. Utópisztikus látvány volt, ahogy a lemenő nap északnyugatról bevilágított az esőfelhők alá, sajnos nem tudtam rendesen lefotózni… Végülis 25 km-t mutatott az órám, ami végülis nem rossz, ezek szerint sikerült beállítanom nagyjából.